Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - Tézis-novellák a naturalizmus vonzásában

hangulatok, a hangok zenéje az emlékezés finom fátyolén át csillannak elő, hangulatképekbe oldva a való világ objektív realitását (pl. Finum Ilka, Hegyen égő tűz stb.).

Az idillbe álmodott szeretet azonban csak időszakos vigasz lehetett. Talán hitelesebb sorsváltozatokat teremtett Gárdonyi a pszi- chologikum és a szociális motivációk szerves egységét megteremtő realista írásaiban. A Messze van odáig! (1912) ebből a szempontból a pályaszakasz legjobb novellája. A magyar valóságból sarjadt ízig-vérig: a szegénység keserű kényszere űzi Amerikába kivándorló paraszthősét, aki hazatérve csak szeretteinek karjaiban mondhatja magát boldognak. Itt nyoma sincs a széthulló emlékképeknek, ringató hangulatoknak. Kerek egészre komponált története fegyelmezett szerkezetben bomlik ki, konfliktusa sokoldalúan indokolt, nyugodt tempójú narrá- ciója egyenletesen vezeti a végkifejlet felé.

A tézis-novellákat eredményező értelemkeresés kulcsnovellái ebben a pályaszakaszban az Átkozott józanság (1906) és az ugyancsak 1906-os A zöld szfinksz. Ez utóbbi a művésziét dilemmáit fogalmazza meg a festő-impresszárió és Diódy Dénes hegedűművész ellentétében. Diódy Dénes, aki megcsömörlött a „sokadalomtól”, a társadalomtól, rábeszélésre közönség elé lép magányában alkotott csodálatosan szép műveivel, a hangok és a színek káprázatos kompozíciójával. A művész azonban csalódik, kettétöri hegedűjét, morális megrendülése az üzletté züllött világ tragikus embertelenségét fejezi ki.

A novella jelképes története Gárdonyi életművének legalapvetőbb müvészi-világképi ellentmondását hordozza: íróként „vállalja-e” az emberiség szolgálatát, keressen-e gyógyító orvosságot a hangok idealizálásával a társadalom betegségeire, vagy meneküljön nyugalmat adó magányába? Az értelem tagadó választ ad a kérdésre, de a művészi küldetés erkölcsi parancsa újabb nyugtalanságot szül, miként Atkozott józanság című novella is az életvalóságot értelmezni akaró ész, értelem és az egyetemesített humánum, a szeretet ellentétét tárja fel. A továbblépést a történelem kényszerítette ki: az első világháború a lét abszurditását a végletekig fokozta.

41