Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Kísérlet a kisprózával. Vázlat Gárdonyi novelláiról - Romantika és anekdotikus zsáner
kísérlet a kisprozaval Vázlat Gárdonyi novelláiról Közismert műfajtörténeti jelenség, hogy a századvég elbeszélő irodalmának reprezentatív műfaja a novella volt.22 23 A modem magyar kispróza korabeli felvirágoztatásának egyik legmeghatározóbb írója az a Gárdonyi volt, akiről Schöpflin Aladár leírta az emlékezetes sorokat: „ Gárdonyi természete szerint novellaíró volt. Nem a nagy formák monumentális mestere, hanem a kis formák finom és gyengéd kezű mívese, nem a tér hatalmas tömbjeivel dolgozó architektúrában volt az ereje, hanem az enyhe, finom vonalak vezetésében, a lágy és harmonikus színek felrakásában”.23 A pontos megfigyelést a kialakult életmű igazolja, de hitelét már a pályakezdő író kísérletei is bizonyítják. Romantika és anekdotikus zsáner A korai Gárdonyi-novellák csak néhány helyen sejtetik a későbbi vérbeli novellista tehetségét. Megtaláljuk ezek között a századvégi magyar novella megújulásának nagyon sok jelét, bár az induló író ekkor még elsősorban Jókai zsánerképeit és Mikszáth anekdotáit másolja: megfigyelte a romantika jegyeit és ezek nyomán formálta történeteit, vagy egy-egy hiteles megfigyelés alapján kerekítette azokat anekdotikus csattanóvá. Legjobb írásaiban azonban már ekkor sikerrel tette le az írói mestervizsgát. Gárdonyi novellaíró művészete a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején bontakozott ki. Tematikája kezdetben alig különbözött a ponyvairodalom sekélyes alkotásaitól, s valószínűleg nem is 22 Lásd erről: Diószegi András: A korszak reprezentatív műfaja a novella. In. : A magyar irodalom története IV. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965. 780-787. 23 Schöpßin Aladár: Gárdonyi Géza. In.: írók, könyvek, emlékek. Franklin, Bp. én. 85. 30
