Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Ellentézis a fundamentumban. Ida regénye
ség szabad kiteljesedésének, kötöttségektől mentes önmegvalósításának - megfogalmazására. A szakirodalom már többféle megközelítésben kimutatta, hogy Gárdonyi szubjektivizáló eszménykeresése a századforduló társadalmi problémáit szűrte magatartásformákká és személyiség-változatokká. Világképének összetevői egy olyan új erkölcsi rendet körvonalaztak, amelyben a tudatosan vállalt különállás jelezte a hamisnak mutatkozó társadalmi valóság elutasítását, illetve a belső érzelem őszinteségét és tisztaságát. S ha érzünk is bizonyos körülzártságot ebben az individuális szabadságeszményben, ennek határait minduntalan áttörte az iga- zabbnak hitt valóság, a tartalmas emberi kapcsolatok kiépítésének szándéka, a vonzódások és beteljesületlen vágyak konfliktusa. Nem lehet véletlen, hogy müveinek kulcskérdésévé nőtt a szeretet problémája, a társkereső szándék, amely oly tiszta emberséggel tölti meg a novellákat, drámákat és regényeket egyaránt. Ott érezzük már Az én falum rajzaiban, jelen van A láthatatlan ember és az Isten rabjai történelembe transzponált lélekrezdüléseiben, vagy az Ábel és Eszter és Az öreg tekintetes szereplőinek boldogtalanságában. Még az első világháború idején keletkezett Gárdonyi-műveknek is alapkérdése a szeretet győzelme, a lelkileg egymásra talált emberpár őszinte boldogsága, vagy a betelj esületlenség miatti keserűség. A korszak irodalmában persze nem Gárdonyi az egyetlen, aki az objektív társadalmi-történelmi valóság konfliktusait ilyen sajátos módon kívánja feloldani. A századvég szecessziós életérzését megalapozó Gozsdu Elek, Bródy Sándor, Petelei István, Lövik Károly, Ambrus Zoltán és mások már átélik a kiúttalanság érzését, az egyéniség önkeresését és szabadság utáni vágyódását, ami majd a Nyugat irodalmának is alapélménye lesz. S igazában nemcsak Színi Gyulára, Szomory Dezsőre, Csáth Gézára és a Cholnokyakra jellemző, de ott érezzük Tóth Árpád szecessziósimpresszionista hangulataiban, Kosztolányi Dezső nosztalgiáiban és időnként felbuzgó életkedvében, valamint az Esti kérdést író pályakezdő Babits Mihály lírájában. Legmagasabb szinten az eszmények és valóság ellentétéből fakadó Ady-líra értelemkereső konfliktusaiban fejeződik ki. Ebből a sajátos életérzésből a valóságot egyedi módon művészetté emelő írói kísérletek szülétek azok tollán, akik a korszakváltás élmé151
