Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Az esztétika gyakorlata. Művek közelről - Az ellentézisek részletezése eltolódások által. Boldog halál szekere
gelyének” minősíthető, repetációval állandósított személyiségjegy karakterteremtő értékkor: az emberi jósággal kiérdemelt boldog halálra való készülődés morálisan pozitív, érzésben mély és humánus, a magány létformájában kiegyensúlyozott. Ezt a kiegyensúlyozottságot sugározza - az elbeszélő gyermekkori emlékeinek nosztalgiájával lirizál- va - a miliő-rajz, a természet csendje és az öreg kallólegény puritán berendezésű háza, valamint a mindennapok szükségleteinek egyszerűsége, az elbeszéléssel teremtett atmoszféra szelíd derűje. A karakterépítés aprólékos részletezése, a föesemény feszültségteremtő eltolódása - az ütközés retardálása - a várakozást fokozza. Fokozatosan épül ki a sokszor említett „Ewigkeitszug”-hatást biztosító „grandiózus vonás”, a katarzist kiváltó „grandiózus főjelenetet”. A fordulat ezek után következik: „December elején történt...” - indul az elbeszélés új szituációteremtő hulláma. Az ellentézises szerkesztési alapelvnek megfelelő paralel ellentörténet, az egri fogházból szökött fegyenc története. Ezzel belép a novellába a negatív értéktartam, a Kalló Józsi jóságával ellentétes gyarlóság és bűn. A két értékkor ütközését azonban még „eltolja” egy ugyancsak ellentézises szituáció. Egy ismeretlen darócruhás, lebegő járású - a sérült szökött fegyenc azonosítását szolgáló többször repetáit külső jegyet viselő - fiatalember a gyöngyösi országúton kirabolja a helyettesítésre induló vámos- györki kéményseprő legényt, majd annak ruhájában több helyen lopást követ el a városban. (A támadás és rablás hitelét a megsérült györki kéményseprő legény elbeszélése támasztja alá.) Az élőbeszéd elevenségével ható narráció (az elbeszélő „beretvált arcú öregúr” gyakori kiszólásai egyénítik alakját: hát, persze, nosza, hol is no stb.) és a miliőrajz otthonossága (a század eleji Gyöngyöst idéző városháza, kaszinó, a Gruber-ház, az Orangyal-patikaház, a tolvajt kereső városi hajdúk, a köztéri világítást biztosító kis petróleum- pislancsok stb.) az elbeszélés hiteles atmoszféráját teremtik meg, és a Gárdonyi által kívánatosnak tartott korjegy jelenlétével helyezik el a történetet térben és időben. A városban lopásokat elkövető álruhás kéményseprőről azután kiviláglik, hogy csakis az Egerből szökött fegyenc lehet - de lovas pandúr is hozza a hírt a szökésről -, majd amikor a tél elmúltával egy 145
