Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)

BEVEZETÉS

közölt tanulmányok inkább hagyományos irodalomtörténeti szempontokat érvényesítenek, s bár igyekeznek sok új összefüggésre és jelenségre is ráirányítani a figyelmet, elsősorban kísérletek, a teljesség igénye nélkül megfogalmazott „közelítések”. Ilyen mindjárt a Gárdonyi művészi útját bemutató nagy ívű pályakép, amely először kísérel meg „törés” és „fordulat” nélküli egyenletes fejlődésrajzot bemutatni az íróról. A Gárdonyi novellisztikáját elemző fejezet művészetének talán legjellemzőbb teljesítményét méri fel az életélményekből eredeztetett tématörténeti változatokkal, ugyanakkor a szélső romantikától az anekdotán és a zsáneren, majd a naturalizmustól is megérintett realizmuson át a stilizáló pszichológiai analízisig tartó prózapoétikai eszköztár gazdagodását is feltárja. Úgy látjuk ma is, hogy a színműíró Gárdonyi munkásságáról adott elemző tanulmányunk is a legjárhatóbb irodalom- történeti és műfajtörténeti „megközelítésként” értelmezhető.

A „közelítések” során legtöbb hiányérzetünk a regényíró Gárdonyival kapcsolatban támadhat. A Titkosnapló esztétikai feljegyzéseinek legnagyobb része az epikai mű - regény, kisregény, nagynovella - struktúrájával foglalkozik (téma, karakter, szerkezet stb.), ezért e műfajvariációk vizsgálata a Mesterkönyv prózapoétikai elmélete nélkül szükségképpen hiányos lett volna. Miután Gárdonyi „gyakorlati esztétikájának” bemutatására kötetünk második részében külön fejezetet szánunk, az ehhez kapcsolódó mintaregény elemzését is odasoroltuk (Ida regénye). Ugyanakkor „közelítéseink” során nem szerettük volna mellőzni a regényírót, ezért esett választásunk Gárdonyi két történelmi regényére, illetve ezért engedünk bepillantást az író történelmi regényírói műhelyébe.

Szóvá kell tennünk azt a hiányérzetünket is, amit a költő Gárdonyi méltatásának elmaradása miatt is érzünk. A Gárdonyi-líra szép és egyéni hangú színfoltja a századforduló költészetének. Kosztolányi Dezső méltatta elismeréssel, Bóka László - aki a hervadó virágok illatát is érezte - Gárdonyi egyik sóhajtásnyi dalát idézve fogalmazott pontosan: „Csak ennyi. Költészet. Tiszta líra.” A titkosírással megalkotott Mesterkönyv azonban külön lírapoétikai feljegyzéseket nem tartalmaz, ezért a költő Gárdonyi mellőzése jelen kötetünkben munkánk más alkalommal pótolandó hiánya maradt.

10