Nagy Sándor: Gárdonyi közelében - Studia Agriensia 21. (Eger, 2000)
Világkép és stílus. Gárdonyi gyakorlati esztétikája
VILÁGKÉP ÉS STÍLUS Gárdonyi gyakorlati esztétikája „ Esztétika: szép az, amit, ha csak egy percre is, szeretünk, ami meleg érzést kelt bennünk. ” (Titkosnapló) 1. Gárdonyi utóéletét évekig nem zavarták disszonáns hangok: az irodalmi köztudat már az író életében kialakította azt az értékítéletet, amely egyfelől az „egri remete” tetszetős legendájában jelenítette meg az olvasói szeretetet és tiszteletet, másfelől a népi-nemzeti irodalmi hagyományok örököseként konzerválta az író világképét és művészetét. Zsigmond Ferenc már 1921-ben a fiatalkori lázadások után a „magánosság csöndes szigetére” húzódott érzékeny és szemérmes lelkű írót méltatta, népiességét dicsérte, falusi rajzait Mikszáthoz mérte, „lelkiségét” Tolsztojjal állította párhuzamba.130 A világnézetét vallásosságával azonosító Brisits Frigyes ugyancsak Tolsztoj „rokonának” látta131, és ezzel a gondolattal indította terjedelmes tanulmányát Kéky Lajos is, aki méltatta Gárdonyi „buddhizmusát”, ember- és természetképét, prózájának plasztikus elevenségét, rövid mondatokra épülő „belső ritmusát”.132 Ennek a kegyelettel formált, érzelmesre hangolt, helyenként túlzásoktól sem mentes képnek a kialakításához - amit még inkább hígítottak a személyes emlékezések - nagymértékben járult hozzá Feszty Arpádné, aki 130 Zsigmond Ferenc: Gárdonyi Géza. Irodalomtörténet, 1921. 97. 131 Brisits Frigyes: Gárdonyi Géza világnézete. Élet, 1922. november 12. XIII. évf. 23. szám. 132 Kéky Lajos: Gárdonyi Géza. Irodalomtörténeti Füzetek, 1926. 104
