Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KAMODY MIKLÓS: Hírközlés, levelezés a török hódoltság idején
Marco Polo, a híres olasz utazó írt élménybeszámolót „Hogyan utaznak a nagy kán követei és küldöncei (messagiers et coursiers) Cambaluból a nagy kán székvárosából a különböző országokba és tartományokba” címmel. Az oszmán birodalom hódítói nem tartották indokoltnak magyar hódoltsági területen nagy költséggel hírhálózatot létesíteni. A fontosabb levelezést a hivatalos futárok, a buszták, vagy az altiszti rangban levő, e célra kitanított több nyelvet beszélő csauszok végezték, akik munkájukért birtokban részesültek. Ismeretes, hogy a mai Tahitótfaluban Ibiszej budai csausznak volt tímár birtoka. A budai beglerbég csausza, Hamza Bib Abdullah a mai Páty falut kapta tímár birtokul. A királyi postahálózathoz hasonló szervezett postaállomás rendszerről hiteles adatok nincsenek. Feltehető, hogy egyes szandzsákok székhelyén lóváltóállomás - postaállomás működött. Erre utal Evlija Cselebi híres török utazónak a magyarországi tapasztalatai során (1660-1666) az egri „magyar” vár leírásánál tett megjegyzése, mely szerint: ..... a kapu felett egy nagy bástya em elkedett, mely négy irányban Iszkander bástyája gyanánt folytatódik. Ezen is nagy ágyuk állnak. E bástya fölött nagy toronyóra is van, harangjának hangját egy „konoknyiról is meghallani. ” A törökök a postaállomást nevezték konoknak. Az említett birodalmi postát érthették alatta, mert más részben is említi a postakocsin való utazást. Leírásában felismerhető a keleties túlzás: „... Budáról... reggel ötven válogatott fegyveres lovas vitézt és húsz szekérrel negyven gyalogos puskás vitézt adtak mellém. A magam részére két postakocsit s élelmiszereket, italokat bőségesen adtak ... Hatvanban háromszáz fegyveres vitézt vettünk magunkhoz és Hatvan mezején át postakocsikkal kelet irányba haladván Csány faluba érkeztünk. ”9 A posta tartása nem kevés gondot okozott a városi bíráknak, mert az érkező és ott tartózkodó postát élelemmel, szállással kellett ellátni. Nem ritkán túlzottan is igénybe vették a falvakat, ami miatt, mint a gyöngyösiek is panaszt tettek a budai pasának a hatvani kerület kormányzója ellen: „Buda 1612. Hasan budai beglerbég a hatvani szandzságbéghez és kádihoz. A gyöngyösiek azt panaszolják, hogy adókat vetnek ki rájuk, mohamedán katonák és feleszik őket, hogy diákot és postát kell tartaniók... E túlkapásokat a beglerbég megtiltja és felhívja őket, hogy a városba költözött idegeneket igyekezzenek a korábbi lakóhelyükre visszatelepíteni...'’ A törökvilág tanúi a számadáskönyvek A „hírmondás” kötelező volt Miskolc városára is. Ha a portyázók rácsaptak az ónodi vár őrségére, ha a városba németek szálltak be, ha erdélyi csapatok 9 Haraszti Pethő: Utikalandok a régi Magyarországon. Táncsics k. Budapest 1963. 10-15. 69
