Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KAMODY MIKLÓS: Hírközlés, levelezés a török hódoltság idején
postahálózat, melyhez az 1500-as években a francia, spanyol udvar is csatlakozott és a postahálózat kormányzati jelleget kapott. A postai hírközlés meghatározott útvonalakon váltóállomások bekapcsolásával menetrendszerűen működött. Igénybevétele mindinkább tarifális jellegűvé lett. A hódító oszmán-török birodalom területén a hírközlés az állam jellegéből fakadó sajátossággal alakult. Az országok felett teljhatalommal a szultán mint magántulajdonnal rendelkezett. Tőle származott minden földtulajdon, melyet kedve szerint használatra ajándékozott (öröklési lehetőség kizárásával) a neki tett szolgálatért. Önkényuralmát a fanatikus vallási szervezet még fokozta. A szultán birodalmában európai jellegű hírközlési hálózat működött. Parancs-, üzenetközvetítést e célra kiválogatott, képzett katonai személyek, a csauszok végezték, akik magasabb képzettséggel, nyelvismerettel rendelkeztek. Résztvettek a külországi követek fogadásában, őrzésükben, testőri szolgálatot teljesítettek a szultán, vagy tőle alacsonyabb katonai parancsnokok udvarában. Ugyancsak hírvivőként szolgáltak a pejkek, akik nevezetesek voltak kivételes gyorsaságukról, haladtak, vagy szaladtak a szultán lova jobb oldalán. A diplomáciai érintkezés múltjából A százötven éves hódoltság hírközlési kapcsolatainak történetét az iszlám magyarországi térhódításának időrendjében próbálom bemutatni. A magyar—török diplomáciai kapcsolatok felvétele még a 14. század második felében, Zsigmond (1387-1437) magyar király idejében történt, amikor az általa vezetett keresztes sereg Nikápolynál 1396-ban a török seregtől vereséget szenvedett. I. Szelim szultán később I. Ulászló királlyal, majd Hunyadi János kormányzóval követi úton többször érintkezett. 1442 júliusában török követség érkezett Budára és békét kínált azzal a feltétellel, ha a magyarok Nándorfehérvárt átengedik a szultánnak és a portának évi adót fizetnek. A választ az 1443-1444 évi ún. „téli hosszú hadjárat” adta meg. II. Ulászló 1513-ban Bélay Barnabást küldte követségbe Szelim szultánhoz. Szelim a klasszikus követi jogot figyelmen kívül hagyva a követet arra kényszerítette, hogy kísérje el a perzsák elleni hódító hadjáratába. A követet lélektani hadviselésének szolgálatába állította; hatezer bosnyákot és szerbet „magyar módra” beöltöztette, magyar zászló alatt meneteltette, Bélay Barnabást magyar királynak adta ki, aki mint szövetségese eltörpül az oszmán hadsereg nagysága mellett,- emlékszik Istvánffy Miklós egyik munkájában.1 1 1 Istvánffy Miklós: Historiarum de rebus Ungaricis XXXIV Vienna 66
