Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

PÁLFFY GÉZA: Hírszerzés és hírközlés a törökkori Magyarországon

sabb információt [I.] a dívánjaikban szolgálatot teljesítő beépített személyek biztosíthatták - megfelelő anyagi juttatások ellenében pedig ilyeneket sohasem volt nehéz találni. Hasonlóképpen fogadtak fel a végvári kapitányok, a határ menti földesurak és városok - miként a nagyszebeni és a királyi számadásokból egyaránt tudjuk11 - vagy akár a korántsem erre a célra hivatott, de a határ menti hadviselés következtében efféle tevékenységre is rákényszerülő titeli káptalan is11 12 [II.] alkalmi, fizetett felderítőket, akiket az ellenfél végházaiba vagy hadjárat idején a törökök táborába küldtek, hogy kiszaglásszák azok szándékait. Rajtuk kívül szerezhettek még a kapitányok információt [III.] az oszmán birodalomba igyekvő kereskedőktől és utazóktól, akik persze néha mindkét fél számára nyitott szemmel és füllel jártak. Ugyanakkor egy érdekes csoportját alkották a nem „hivatásos” hírszerzőknek [IV.] a török végvárakban tartott keresztény rabok. Leveleiket ugyanis nem cenzúrázták, így azokban gyakran számoltak be az ellenség készülődéséről. Hasonlóan szolgálhattak hírekkel akkor is, amikor rabtársaik kezességén váltságdíjuk össze- koldulására általában egy-két hónapra kibocsátást nyertek. Mellettük [V.] a törökhöz pártolt vagy hitükre áttért renegátok és [VI.] az emberrablásban is jeleskedő pribékek voltak még azok, akik beszervezés esetén alkalmasak lehettek arra, hogy a keresztény félnek információkat továbbítsanak.13 Végezetül [VIL] a portyák alkalmával elfogott katonák és ellenséges alattvalók, azaz a „nyelvek” is szolgálhattak önkéntes vagy tortúra után fogva tartóikkal kényszerűségből megosztott, hasznos hírekkel.

A hírszerzésben bármilyen módon résztvevők tevékenységét a végvárak kapitányai, illetve feletteseik, a három nagy védelmi övezet katonai-politikai vezetői: a horvát-szlavón bán, az alsó részek főkapitánya és az erdélyi vajda irányították, illetve hangolták össze. A kémhálózat megszervezése és koordinálása mellett első szinten az információk kiértékelése és a szükséges helyi intézkedések meghozatala is feladatkörükbe tartozott. Amennyiben országos

11 A szebeni számadások ilyetén adataira már Perjés Géza felhívta a figyelmet: Perjés Géza: Mohács. Bp., 1979. 321. A királyi számadáskönyvek közül e tekintetben érdekes adatokkal szolgál II. Lajos 1526. évi számadáskönyv-töredéke: „Eodem d. [ti. die — 1526. június 21- én] Gregorio Bessenyeyi de Chaak et alteri Gregorio de Themeswar, qui de Turcia et de exercitu Caesaris Thurcorum profugerant, et ad Mtem R. cum certis novitatibus ex parte conatus Thurci vénérant, pro exp. dati sunt in b. m. p. d. fi. 8. ” Engel, Johannes] Christianus: Monumenta Ungrica. Vienna, 1809. 222.

12 1513. június 20., Titel. A titeli káptalan beszámolója a török birodalomba küldött három kémjének jelentéséről. MÓL Diplomatikai fényképgyűjtemény 256 956. Nógrády Árpád szíves közlése.

13 „Eodem [ti. die — 1526. május 30-án] Petro Kossyth de Zawada, Pribeco, qui e Thurca ad Mtem regiam cum certa fama ex parte Caesaris Thurcorum profugeat, pro expensis jussu Suae Mtis dati sunt in b. m. p. d. fi. 4. " Engel, J. Ch.: Monumenta Ungrica i. m. 193.

38