Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KORPÁS ZOLTÁN: Habsburg információszerzés a kereszténység északafrikai végeinél a 16. században
az utóbbi az említett (krancia -KZ.) király gyóntató papja rendszeresen értesítették Spanyolországot uruk szándékáról és tanácsairól. Akiknek, árulásuk jutalmául és kárpótlásául, dukátokkal teli üvegeket küldtek, azzal a magyarázattal, hogy madrigáli, vagy san martini bor van benne. Hangsúlyozom, hogy a hű kémek, akik sem kettőskémek, sem hazugok, a győzelmet a kézbe adják. Bár véleményem szerint mindegyik jutalma az akasztófa kellene, hogy legyen.” 2 Fejti ki a véleményét a kortárs katona Pedro Gaytán, Órán 1563-as ostromának idején. Kik voltak, milyen társadalmi réteghez tartoztak, hogyan alkottak egy információs rendszert a hírszerzők az észak-afrikai térségben? Ezekre a kérdésekre szeretnék egy rövid, áttekinthető választ adni. Az informátorok típusai Formális informátorok Az információszerzést típusa szerint két fajtára osztanám, attól függően, hogy az a személy, aki az információt szerzi formálisan tagja-e az információt összegyűjtő szervezetnek, vagy nem. így tehát beszélhetünk kémekről, állandó ügynökökről, diplomatákról, állandó információt gyűjtő és közvetítő kereskedőkről, tolmácsokról, (dragománok), orvosokról. Illetve a másik, informális csoportba sorolnám a keresztény szökevényeket, a fogolykiváltó rendek papjait, gályarabokat, foglyokat, azaz a kor szóhasználata szerint a „nyelveket”, vagy alkalmi feladatot ellátó kereskedőket, orvosokat, tolmácsokat, végül az alkalmi feladatot ellátó ügynököket. A Maghreb-térség a tárgyalt korszakban (is), mind társadalmilag, mind politikailag rendkívül heterogén volt. Nemcsak berberek, és arabok lakták a vá2 Sola, Emilio - de la Pena, José F: Cervantes y la Berberxa (Cervantes, mundo turco- berberisco y servicios secretos en la época de Felipe II), Fondo de Cultura Econômica, México, 1996, p. 283. „Mas como éstos no pueden ser sino personas principales y ricas, es menester pagallos ricamente. Y que las haya no hay que dudar en ellő, porque el rey Don Fernando ya dicho las tenia en la casa y consejo del rey de Francia Carlos VIII. Pues que Esteban Petit y Ambrosia Albiense, mônaco, el uno gran consejero y el otro confesor del dicho rey, avisaban al de Espaiia de los designios y consejo de su amo. A los cuales, en ben- efîcio y recompensa de su traie ión, les enviaba frascos llenos de ducados en excusa que era vino de San Martin o de Madrigal. Digo, pues, que las fîeles espias que no sean dobles ni mentirosas dan las victorias en las manos. Aunque, a mi parecer, el premio de los unos y de los otros había de ser la horca 270
