Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KEREKES DÓRA: Adalékok az 1545. évi fegyverszünet megkötésének körülményeihez
egy ideig a kémekről. Amennyiben egy ilyen hírszerző veszélyt jelentene a köztársaság viszonylagos laza függőségi viszonyára az Oszmán Birodalomtól, akkor a kis tanács mindent megtesz az ügynök eliminálására. Marin Zamagnát 1545-ben csak meginti, majd 1547. évi tevékenysége nyomán halálbüntetéssel fenyegeti a köztársaság kormánya, ha továbbra is információkat ad a császárnak. Zamagna mégis küld leveleket V. Károlynak. 1548 augusztusában megbetegszik, s állítólag infarktusban hal meg Raguzán kívüli birtokán37. Végül az eset jó példa arra is, hogy egy információ visszatartásával milyen diplomáciai nehézségeket lehet támasztani. Azt, hogy ez egy színjáték volt látszik alátámasztani az is, hogy Montluc megígéri Veltwyck-nek, hogy Bécsben megmutatja, I. Ferenc engedélyével - amelyet ő és d’Aramon még Konstantinápolyból írásban kértek - a szultántól a francia királynak küldött levelet. „De amikor Bécsben volt, - írja Veltwyck V. Károlynak - elnézést kért a rómaiak királyától, és semmi kétség sincs afelől, hogy nála lévő leveleknek egy másik másolatát mutatta meg, mint amelyet török őáltala a francia királynak küldött.”38 S végül még egy rövid részlet, amely koncepciómat látszik alátámasztani - ti. hogy d’Aramon és Montluc tárgyalásai azért változtak meg, mert I. Ferenc, a fia halála miatt megváltozott helyzethez igazodva ezt kérte levelében -, hogy Veltwyck azt írja Montluc-ről, d’Aramon-ról és a többi Konstantinápolyban lévő honfitársukról, hogy „A franciák, amikor látták, hogy a török hajlik arra, hogy megegyezzen a rómaiak királyával, meggyőzték a törököt arról, hogy ugyanezt megteheti egy év múlva is, s hogy nem biztos, hogy egy év múlva ugyanígy szüksége lesz a megállapodásra, mint most a rómaiak királyával; s ezalatt a török azt is láthatja, hogy mi történik a kereszténységben, s anélkül, hogy ő lenne a kárvallott, a franciák királyának is kedvére tehet azáltal, hogy a császárt megvárakoztatja. Sőt azt mondták, hogy azt gondolják, hogy Németország ügyei sokkal zavarosabbak lesznek, mint valaha, s ha a török végleges fegyverszünetet ad a császárnak, akkor olyan nagy erőt biztosít neki, hogy dolgát be tudja végezni”39. Úgy hiszem, hogy a fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a 1545. évi fegyverszüneti egyezmény megkötésének francia bonyodalmait nem csupán d’Aramon ambícióinak tudhatjuk be, hanem a francia politika tudatos félrevezetését és színlelését láthatjuk. A tárgyalások menetében a fordulópontot akkor figyelhetjük meg, amikor a fiatal orléans-i herceg halálhíre eljut Konstan- tinápolyba. A téma természetesen további kutatásokat igényel. 37 Zontar, i. m., 210. 38 Austro-Turcica, 93 39 Austro-Turcica, 95 265
