Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KEREKES DÓRA: Adalékok az 1545. évi fegyverszünet megkötésének körülményeihez
Montluc Raguzában megbetegedett. Veltwyck - aki ezt is időhúzásnak tekintette - innen keltezett leveleiből tudjuk, hogy július 12-én még itt vannak, de mivel Montluc állapota fokozatosan javul, hamarosan folytatják útjukat. Amikor Philippopolisba (ma: Plovdiv) értek - a császári követ jelentése szerint 1545. augusztus 6-án már ott vannak -, tudomást szereztek arról, hogy időközben - július 9-én - I. Ferdinánd követe, az elhunyt Hieronymus Adomus helyett küldött Niccolo Secco14, megérkezett Konstantinápolyba. Az európai államok ott lévő képviselői - a franciák és a velenceiek - felháborodtak azon, hogy Ferdinánd követe nem tárgyalt előbb velük, s nem érdeklődött V. Károly követe iránt, hanem azonnal a szultán elé szeretett volna járulni. Veltwyck leírja Montluc felháborodását, hogy „...ha a rómaiak királya [I. Ferdinánd] nem bízik a királyban [I. Ferenc], akkor az azt jelenti, hogy nem bízik Őfelségében [V. Károly] sem”15. Veltwyck még azt is hozzáteszi, hogy Ferdinánd követe „...úgy összekeverte az ügyet, hogy nem volt még ennél zavarosabb tárgyalás”16. Azt azonban szerencsére sikerült elérnie Veltwycknek, hogy Montluc meggyőzze Aramont, hogy szükséges Seccot addig házi őrizetben tartani, amíg ők ketten meg nem érkeznek a Portára. Aramon ezt el is éri Rusztem pasánál, s a szultán is beleegyezését adja. Montluc és Veltwyck 1545 szeptember 7-én érkeznek Konstantinápolyba, ahol azonban volt már francia rezidens. Gabriel d’Aramon, aki már 1544-ben és 1545-ben is Franciaország hivatalos képviselője a Portán17. 1545 őszén indulnak meg tárgyalások, amelyeken az oszmánok, V. Károly, I. Ferenc követei és a velenceiek is részt vesznek. Oszmán oldalról a tárgyalásokat Rusztem pasa nagyvezír és a kapu aga vezetik. Jelentős szerepet ját14 Török Pál: I. Ferdinánd konstantinápolyi béketárgyalásai, 1527-1547., in: Értekezések a történettudomány köréből XXIV/12., Bp., 1930., 95.; Charriere, i. m., I., 558.; Itt jegyezném meg, hogy Secco július 9-én érkezik meg Konstantinápolyba, s erről Veltwyck már július 10-én hírt ad V. Károlynak. 15 Charriere, i. m., I., 590. 16 Charriere, i. m., I., 594. 17 Gabriel de Luetz, Aramon és Valabregue ura, valamikor a 15. század végén született. 1539-ben ellenlábasai elérik, hogy egy lázadás kapcsán az egyház és a király vagyonelkobzásra ítélje. Ekkor Aramon Itáliába megy, ahol a velencei francia követ szolgálatába állt. Paulin de la Garde-dal 1544-ben érkezik Konstantinápolyba, s a flottakapitány visszatérte után, már mint hivatalos francia követ marad a Portán. A fegyverszüneti egyezmény aláírása után is Szulejmán mellett marad, majd 1551-ben hazatér, de a király még ebben az évben újból útnak indítja. Részt vesz Tripoli török ostromában, majd az oszmán flotta 1552. évi földközi-tengeri akciójában. 1554-ben, miután tíz évet szolgálta a királyt a Közel-Keleten, hazatér, remélve, hogy javait visszakapja. Azonban semmit nem kapott. 1555-ben húnyt el. Chesneau, J.: Le voyage de Monsieur Aramon en Perse, ed. Ch. Schefer, Slatkin Reprints, Geneve, 1970., II—LUI.; Török Pál, i. m., 94-97.; Rouillard, C. D.: The Turk in French History, Thought and Literature (1520-1660.), Paris, 1938., 123. 261
