Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
GIRÓ-SZÁSZ ANDRÁS: A hír és az információ útja a Mohács utáni Magyarországról V. Károly udvarába 1526-1532 között
szerves részét említik, s fontosságát az összeurópai összefüggések szemszögéből láttatják. Ahogy azonban a címből is kiderült, nem a hírek tartalmáról lesz szó, hanem a módról, ahogy és amilyen úton eljutottak Magyarországról V. Károlyhoz. Ezen hírek útjának (útjainak) körülményeire, sajátosságaira kívánok rávilágítani. Azért, hogy pontos és viszonylag átfogó képet tudjak adni, egy behatárolt korszak híranyagát vizsgáltam meg ebből a szembontból, az 1526 és 1532 közötti periódusét. Többféle szempontból próbáltam megközelíteni az adott témát. Először is azt néztem meg, kiktől származnak az V. Károlyhoz érkező magyarországi információk. Ez alapján két csoportba sorolhatóak az általam vizsgált levelek: közvetlen és közvetett információkat tartalmazók közé. Az első csoportba azok tartoznak, amelyekben a császár valamely személyes követének, megbízottjának jelentése található, amelyet személyesen Károlynak vagy valamely közeli tanácsadójának címeztek1. A második csoportba a Ferdinánd által Károlynak, illetve Margiton vagy Márián keresztül Károlynak küldött levelek tartoznak, melyekben a Magyarországgal foglalkozó részek már erősen Ferdinánd szemszögéből nézve jelennek meg. Összesen 89 levelet vizsgáltam meg, melyből 27 Ferdinándtól, 29 Károly- tól és további 33 pedig különböző más személyektől származik, akik valamilyen információt, jelentést küldtek levelükben V. Károlynak vagy környezete valamely tagjának1 2. A másik szempont a hír kiindulási helyének, illetve céljának - és a köztük lévő távolságnak — vizsgálata. Itt figyelembe kellett venni a korszak szokásos „posta-útvonalait”, az adott évszak okozta időjárási nehézségeket, s az esetleges politikai válságok miatt módosított útvonalakat. Mivel a levelek nagy többségénél nem található bejegyzés az érkezés dátumára vonatkozóan, s nem állt módomban az általában a spanyol Simancasi Levéltárban, a brüsszeli vagy a bécsi levéltárakban található levelek eredetijéhez tartozó postacédulákat megvizsgálni, ezért általánosságban számoltam ki az útvonalak távolságát és a megtételülkhöz szükséges időt, természetesen az adott körülményektől függően „tól-ig” határokkal. Ahhoz, hogy viszonylag pontosan meg tudjuk határozni a levélnek a feladótól a címzettig tartó útját és annak idejét, ismernünk kell a címzett, adott esetben a császár tartózkodási helyét. A szakirodalomban ismertek azok a művek, amelyek kifejezetten Károly utazásaival foglalkoznak3. Ezek, illetve a 1 Ilyenek pl.: De Praet császári tanácsos, Pedro Zapata és Wolfgang Prantner pozsonyi biztosok, Rodrigo Nino velencei követ vagy a Condestable de Leon, a császári hadvezér. 2 Ezeknek a leveleknek az adatait, illetve a fellelhetőségi helyüket közlöm a függelékben. 3 Pl.: de Boom, Guislanie: Les voyages de Charles Quint. Bruxelles 1957. 244
