Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején

Erre nézve egyébként közvetett bizonyítékkal rendelkezünk. 1604. szeptember 7-én kelt jelentésében Wolf Ehrenreich Jägenreitter, a Pestet az oszmán sereg közeledtére kiürítő parancsnok többek között azt az érvet is felhozta az elhamarkodott, sőt gyáva menekülés vádja ellen, hogy a várost - tudomása szerint - csak a török fősereg Budára érkezéséig kellett tartania. Akkor, ha semmi reményt nem látott felmentő sereg belátható időn belüli megjelenésére, a helyőrség katonáinak életét megkímélendő vissza kellett vonulnia Esztergomba. Azt pedig, hogy maga a szerdár érkezett meg seregével, azért gondolta, - mint kiderült, tévesen - mert a budai oldalon feltűntek a „renegát franciák”. Eszerint Jägenreitter és tisztjei tudták, hogy az egykori zendülők kizárólag az oszmán főseregben hajlandók szolgálni. A kérdés csak az, hogy ezt a korábbi évek gyakorlatából szűrték le, vagy (legalább részben) ismerték a franciák 1600 szeptemberében Ibrahim nagyvezír által jóváhagyott kapitulációját. Ennek 13. pontja rögzíti ugyanis, hogy az átpártoltak csak olyan hadjáratban kötelesek részt venni, amelyet személyesen a szultán, de legalábbis „Magyarország főkormányzója” (sic) vagy a nagyvezír vezet.16

A dezertőrökről és szándékaikról szerzett információk mellett az is rendkívül fontos volt, hogy megakadályozzák az árulók és korábbi bajtársaik közötti érintkezést, illetve azt, hogy az átállt franciák helyismeretüket és hovatartozásuk álcázhatóságát kihasználva meglepetésszerű támadásokat hajtsanak végre.

Az ellenséggel való kapcsolattartás megelőzésére hagyományosan megvoltak az eszközök és büntetések. A Bécsben 1600. szeptember 1-én kelt tábori rendtartás például külön cikkelyben helyezett kilátásba súlyos megtorlást az ellenséggel akár nyíltan, akár titokban összejátszó, vagy csak érintkezésbe lépő katonák és más, a táborban tartózkodó személyek ellen.17 A tábori posta is szigorú ellenőrzés alatt állt a hadműveletek idején, mint ez Mercoeur 1601. szeptember 10-én, a Székesfehérvár alatti táborban kelt jelentéséből kiderül. A postamester a beérkező postát csak a főparancsnok jelenlétében nyithatta fel. Szigorúan megtiltották neki gyanús levelek vagy irományok felvételét és

16 Walff Ehrenreich Jägenreitter Mátyás főhercegnek, Maros, 1604. szeptember 7. ÖStA, KA, AFA, Karton 42, 1604/9/ad 5a, 5b és 5c, fol. 174r et 180r. A franciák kapitulációját Jules Bordier, Jean de Gontaut-Salignac báró konstantinápolyi francia követ (1605-1610) titkára jegyezte le Relation d’un voyage en Orient című, levantei utazásait megörökítő, kéziratban maradt beszámolójában. BN, FF 18076, föl. 295. A kapituláció néhány részletét ennek alapján kiadta Théodore de Gontaut-Biron: Ambassade en Turquie de Jean de Gontaut Biron, baron de Salignac, 1605-1610. Paris, 1888-89, II. köt., 398. A kapituláció teljes szövege és Bordier pápai lázadásról szóló beszámolójának több részlete megjelent: Sahin-Tóth Péter: „Mercenaires français au service du Grand Seigneur au début du XVIIe siècle”. In: Miscellanea fontium Históriáé Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk. Kalmár János. Bp., 1997, 70-78 (= Sahin-Tóth, 1997).

17 ÖStA, KA, AFA, Karton 40, 1600/9 ad 3, föl. 331r.

232