Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

SAHIN-TOTH PÉTER: A vallon-francia katonaság sajátos szerepe a hadviselő felek közötti kapcsolatokban a tizenöt éves háború idején

A leszámolás végül elmaradt. Mercoeur herceg is elfoglalta posztját 1600 szeptemberében, frissen toborzott francia és vallon csapatai pétiig csatlakozhattak a császári sereghez. A feszültség azonban nem tűnt el egyik napról a másikra. Valószínűleg a pápai események nyomán kialakult helyzetre reagált a Haditanács, amikor az egyes „nemzetek” közti ellenségességre hivatkozva megtiltotta, hogy a Pápa ostromában résztvevő „régi vallonokat”, akik a „franciák” árulása miatt nehéz pillanatokat éltek át, a szokásos gyakorlatnak megfelelően az újonnan érkezett franciákkal közös alakulatba olvasszák, vagy akár egymás mellett táboroztassák őket.7

A „megbízhatatlan franciák” teljes és végleges elbocsátása a következő két évben is visszatérő téma maradt. Erről tanúskodik Kari von Liechtenstein 1601 őszén készített emlékirata, vagy az osztrák, morva és cseh rendek ilyen irányú követelése 1602 nyarán.8

A franciákkal szembeni gyanakvás fosztotta meg - legalábbis közvetve - azt a néhányszáz katonát is egy munkaalkalomtól, akik 1601 nyarán a francia- savoyai háború befejeződése után érkeztek Itáliába, hogy pápai szolgálatba állva résztvehessenek Gianfrancesco Aldobrandini újabb magyarországi vállalkozásában.9 Félfogadásuk annak rendje s módja szerint megtörtént, ám alig egy hónap elteltével elbocsátották őket, azzal indokolva a döntést, hogy a pápai lázadás óta a franciák megbízhatatlannak számítanak a magyarországi háborúban.10

7 „Die altten Walonen und die neu ankhombenden franzosn, wegen Verbitterung der nationen und auß denen bedenckhen so herr Von Rhödem meldet, nicht Underzustoßn.” Österreichisches Staatsarchiv, Wien (= ÖStA), Kriegsarchiv (= KA), Protokolle des Wiener Hofkriegsrates (= HKR-Wien Prot.), Bd. 205 (1600), Reg., fol. 22v (aug. 29.). U.ez: ÖStA, KA, Protokolle des Prager Hofkriegsrates (= HKR-Prag Prot.), Bd. 136 (1600), Exp.-Reg., fol. 5(7 (szept. 7.). Az „összeolvasztásra” azután szeptember végén mégis sor került. Husson, 1605, 19.

8 Eugen Heischmann: Die Anfänge des stehenden Heeres in Österreich. Wien, 1925. In „Deutsche Kultur: Historische Reihe” III. Hrsg, von W. Brecht und A. Dopsch, 31-32. Gömöry Gusztáv: „Székesfehérvár visszavétele 1601-ben és újbóli elvesztése 1602-ben”, Hadtörténelmi Közlemények, 5(1892), 627 (= Gömöry, 1892).

9 D'Ossat bíboros (a francia ügyek szentszéki protektora) Nicolas de Neufville-Villeroy államtitkárnak, Róma, 1601. május 14. Cardinal d’Ossat: Lettres ... contenant tout ce qui s’est passé à Rome en sa negotiation comme protecteur de la France, durant le règne de Henry le Grand. Rouen, 1643, 655 (= D’Ossat, 1643).

10 D’Ossat bíboros Villeroy államtitkárnak, Róma, 1601. május 28. és IV. Henriknek, Róma, 1601. június 11. D'Ossat, 1643,666 és 676-678. Bár az idő előtti elbocsátás ürügye a pápai zendülés volt, a Rómában és Velencében tevékenykedő francia diplomaták a „spanyollelkűnek” tudott Ferdinánd stájerországi főherceg zsigeri franciaellenességében vélték megtalálni e barátságtalan gesztus igazi okát. Lásd erről Villiers velencei francia követ véleményét (1601. június 12. és július 23.): Bibliothèque Nationale, Paris (= BN), Fonds Français (= FF) 18040, fol. 917r és 942v (másolat), illetve Nouvelles Acquisitions françaises (= NA) 750, fol. 39v, valamint d’Ossat Villiers-hez intézett levelét (Róma, 1601. június 2.), BN, FF 18040, fol. 919r (másolat).

230