Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

DÁVID GÉZA-FODOR PÁL: Oszmán hírszerzés Magyarországon

ségeiről éppúgy tájékoztatást adnak,mint különleges kémekről és kémhistóriákról; a nagymarosi Trombitás fivérek pályarajza például számos újdonsággal szolgált mind a Habsburg, mind az oszmán oldal kémszervezetének módszereiről, szervezeti felépítéséről.

E munkák sem feledtethetik azonban, hogy még mindig hiányzik egy olyan áttekintés, amely rendszerszerűen mutatná be az Oszmán Birodalom hírszerző tevékenységét. Persze aligha véletlen, hogy ez az összefoglalás egyelőre várat magára; jelenleg ugyanis alapvető információk felkutatása és összegyűjtése van napirenden, ami az oszmán forrásanyag természete miatt meglehetősen nehéz feladat. E „kis lépések taktikája” jegyében tett közzé nemrégiben a szerzők egyike egy kémvallatásról szóló beszámolót, s próbálta meg ennek kapcsán feltérképezni az oszmán hírszerzés szintjeit.2 Jelen közleményünk bizonyos értelemben ezt a programot kívánja továbbvinni: három oszmán dokumentum közreadásával a magyarországi török kémközpontok tevékenységébe próbál az eddigieknél jobb betekintést nyújtani.

Már az eddigi munkákból is ismeretes, hogy a hódoltságban az oszmánok legalább három szinten tartottak fenn hírszerző szervezetet: 1. a vilájetköz- pontokban (azaz aló. században Budán és Temesvárott), 2. a szandzsákközpontokban és 3. az egyes várakban. Bármelyikről legyen is szó, feladata nagyjából az volt, amit egy budai beglerbégnek küldött rendelet így vázolt fel 1545. január 12-én: „magasságos udvaromhoz nemrégiben levelet küldtél, s bizonyos híreket közöltél a gonosztevő Ferdinándról és vereségre kárhoztatott seregéről. Ezenkívül egy Ispán (?) Imre nevű nyelvet is küldöttéi. Mindent, amit ez ügyben mondottál és mindazt, amit a nevezett nyelv vallott, teljességgel megértettük és tudomásunkra szolgált. Megparancsolom ezért, hogy a hírek továbbítását ezután se hagyd abba, s kémleltesd ki és kísérd figyelemmel a hitetlen ellenség helyzetét. Szerezz használható nyelveket és rendkívül pontos híreket, akár az átkozott Ferdinándról, akár testvéréről [azaz V. Károlyka császárról] legyen szó; szerezz tudomást dőre terveikről és elképzeléseikről ... és jelentsd azokat folyamatosan boldogságos küszöbömhöz”.3

Az alább olvasható kémjelentések azt illusztrálják, hogy miképpen igyekezett megfelelni e követelményeknek a budai beglerbég és egy szandzsák, nevezetesen a szolnoki szandzsák bégje. A három irat egybehangzóan tanúsítja, hogy a 16. század közepén a határvidéki oszmán méltóságok sikeresen építettek be kémeket a királyi Magyarország és a Habsburgok főbb központjaiba, s hogy ezek a hírszerzők - mint az magyar forrásokból jól ismert - elsősorban a

2 Fodor Pút: Kémkedés a török korban. Keletkutatás 1995 ősz, 121-126.

3 istanbul, Topkapi Sarat Müzesi Arçivi, D. 12321, f. 67r-67v. Végül a parancsban közlik, hogy a hírszolgáltatót visszaküldik Budára. Nyilván olyan hasznos információkkal szolgált, hogy érdemesnek látszott újra átdobni a határon.

198