Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

CZIGÁNY ISTVÁN: Felderítés és térképek

hiszen a 17. század második felében a 60 000-70 000 főnyire duzzadt hadseregek ellátása az úthálózat és a szállítóeszközök technikai fejletlensége miatt Európa szerte óriási nehézségekbe ütközött. Ezért a hadjáratok jelentős része a folyók mentén zajlott le, mivel a nagy tömegű utánszállítási csak hajókon tudták biztosítani, s csupán csak rövid távon a szárazföldi szállítást.

Természetesen logisztikai tervezés a térszín egyre pontosabb ismeretét igényelte. Európa nyugati felén, a Németalföldön és a Rajnánál, valamint a királyi Magyarország török elleni védelmi vonalán a térképezési, felmérési munkálatok fejlődését az erődépítések is elősegítették. A 17. század második felében két erődítési iskola alakult ki, amely Sebastian Vauban francia és Menno van Coehom németalföldi hadmérnök működéséhez kötődik, melynek nyomán az erődítés és az ostromműveletek is külön tudománnyá váltak. Nem véletlen tehát, hogy XIV. Lajos kezdeményezésére létre hozták a világ első katona-földrajzi intézetét, a „Depot de la Guerre”-t. Holland Németalföld pedig már évtizedek óta térképészeti nagyhatalom volt.

A Habsburg Birodalom hadügyi fejlődésének harmadik gyors ciklusa az 1660-as évektől az 1710-es évekig tartott és elsősorban az Udvari Haditanács két elnökének, Raimondo Montecuccoli és Savoyai Jenő reformjaiban öltött testet. Ezekben az évtizedekben alakult ki a császári haderő egységes hadmérnöki kara. A hadmérnöki (térképezési) munka kiemelt fontosságának elismerését jelentette, hogy Savoyai Jenő javaslatára 1717-ben Bécsben és Brüsszelben két hadmérnöki akadémiát létesítettek.

Ám a 17. században általában a Marsigliéhoz hasonló kalandos úton, jutottak el az információk a török által megszállt magyar területekről a Habsburg hadvezetés számára. Követek, fizetett kémek, kereskedők, utazók révén mindkét félhez a valós és valótlan információk bőségesen áramlottak.

A végvidéki főkapitányságok kémhálózata rendszeresen működött. Számos adatunk utal arra, hogy ennek költségeihez az Udvari Haditanács is hozzájárult. Például 1678. május 20-án a felső-magyarországi főkapitány feladatait gyakorló Kari von Strassoldo tábornok sürgetésére Diósgyőr és Szendrő magyar tisztei számára utaltak un. „Kundschaftgeldet”, vagyis a kémek tartására rendelt pénzt.3 A következő év januárjában pedig a Kanizsával szembeni fő- kapitányságban Egerszeg, Légrád és Lenti várainak parancsnokai 15 rajnai forintot kaptak a hírszerzők kifizetésére.4

A kémek mellett a portyázó csapatoknál un. kalauzokat és nyomkövetőket is alkalmaztak, akiket amolyan „élő térképként” alkalmaztak, hiszen ők betéve ismerték a szűkebb és tágabb környék terepviszonyait. Egyikük a kétes eg3 ÖStA KA HKR 1678. Prot. Reg. 276. föl. 355. k.

4 ÖStA KA HKR 1679. Prot. Exp. 454. föl. 356. k.

185