Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)
KELENIK JÓZSEF: Kémek, hírek, rémhírek. Hírszerzés és hadviselés a dél-dunántúli végeken a 17. század első felében
Szentgotthárd táját. Mert ezekben az sok hírekben nem is tud az ember mihez fogni magát.5 Ahogy nőtt a cél távolsága a kiindulóponttól, úgy nőtt a lég- és hírmentesen lezárandó terület nagysága is. Ennek megfelelően a megtévesztő akciókra, az utak lezárására, a hírtovábbítás megbénítására egyre több embert kellett bevetni. A biztosító, kisegítő feladatokat ellátó csapatok létszáma szinte mindig sokszorosa volt a rajtaütésben tevőlegesen résztvevők létszámának. A leplezésre fordított hatalmas erő és energia talán sejtetni engedi, hogy a török mennyire tartott a magyar hírszerzéstől. És tegyük hozzá nem alaptalanul. A Kanizsa ellen vetett végvidék hírszerző és hírtovábbító rendszere ugyanis az évek során úgy kiépült, hogy a kanizsai török őrség életéről, létszámáról, szándékairól, mozgásáról meglehetős biztonsággal szolgáltatott adatokat. A hírszerzés - mint azt már fentebb jeleztük - csak akkor került nehéz helyzetbe, mikor a vállalkozásokra Budától Banja Lukáiig mindenhonnan összevont török egységek már elegendő erővel rendelkeztek ahhoz, hogy összezavarják az értékelő, és megbénítsák a hírtovábbító rendszert. A hírszerzés a csapatösszevonásokat mindig időben jelezte, a kérdés ezek után már csak az volt, hogy hol, és mikor következik be a támadás. Ezekben a feszültséggel terhes napokban a magyar kapitányok vigyázásra szólították a hódolt falvakat, egymás után küldték ki legjobb hírszerzőiket, s ami a legfontosabb, kétség- beesetten próbáltak kapcsolatot teremteni beépített embereikkel. Merthogy a hírszerzés legfontosabb és leghasználhatóbb elemei mindenkor a fizetségért, vagy más anyagi előnyökért dolgozó török kémek voltak. Igazán megbízható és használható információkkal azonban csak azok szolgálhattak, akik jelen voltak a döntések megszületésénél. Ilyen embert találni azonban nem volt könnyű. A Kanizsa ellen vetett várak egy részét irányító egerszegi kapitány Kerpachich István azonban - nem kis szerencséjére - talált egy megfelelő személyt. Méghozzá a török portyák kiinduló bázisául szolgáló Kanizsa várában. A kanizsai kém tevékenységéről egy 1647. szeptember 29-én kelt levélből hallunk először. Ekkor a hódolt polgárok jelentették, hogy a török katonaság erősen gyülekezik Kanizsán. A támadás célpontját azonban egyelőre senki sem ismerte, ezért az egerszegi kapitány pontos értesülésekért a kémhez küldött.6 Másnap, szeptember 30-án a törökök valóban neki is indultak, de a hírek szerint egy magyaródi polgár elszaladt előlük, erre úgy gondolván, hogy 5 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1652. IX. 27. N. 25942. 6 OL. Batthyány család levéltára, Missiles P.1314. Kerpachich István Batthyány I. Ádámhoz, Egerszeg, 1647. IX. 29. N. 25695. 173
