Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Információáramlás a magyar és török végvári rendszerben - Studia Agriensia 20. (Eger, 1999)

NÉMETH ISTVÁN: Információszerzés és hírközlés a felső-magyarországi városokban

se nélkül bonyolították. A politikai eseményekről pedig nem a pozsonyi Magyar, hanem a bécsi Udvari Kamarát értesítették, és az 1686-ban felállított budai felügyelőség, majd adminisztráció még formálisan sem tartozott a Pozsony székhelyű kamara illetősége alá.32 A Wesselényi-összeesküvés, illetve ezt követően a visszafoglaló háborúk teremtette merőben új helyzet pedig remek politikai lehetőséget nyújtott arra, hogy az egész felső-magyarországi haderő irányítása az iderendelt császári tábornokok kezébe kerüljön.33 Ez a hivatalszervezeti felfordulás tükröződik a városok és a városszövetség politikájában és információshálózatában is, ahol teljes zavarodottság figyelhető meg: uralkodóvá vált a kapkodás, a szövetségen belüli ellentétek mind gyakoribb kiéleződése, a tömeges számú sikertelen követjárás, az ágensek teljes tanácstalansága. Mindez amiatt történt, hogy a felbolydult állami és katonai igazgatáson belül a városokat irányító szenátus tagjai nem tudták, hogy ki a valódi hatalmi tényező, nem tudtak új információs és sikeres politikai hálózatot kiépíteni. A követek szórták a pénzt az ajándékokra és a megvesztegetésekre anélkül, hogy bármilyen kézzel fogható eredményt értek volna el. Az elegendőnél is több pénzzel ellátott követek által fontosnak vélt hivatalnokokról minduntalan kiderült, hogy semmilyen befolyással nem bírnak a városoknak a középkorban elnyert privilégiumai ellen irányuló eseményekre.34 A vá32 Szűcs Jenő: A Szepesi Kamarai Levéltár, 1567-1813. Bp., 1990. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak, 7.) 67-68., 88-90., Mayer, Theodor: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit. Wien-Leipzig, 1911., UŐ.: Das Verhältnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. In: Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 9. (1888) 178-263., Nagy István: A Magyar Kamara, 1686-1848. Bp., 1971. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivatal- történet 3.) 68-73.

33 Szekfű Gyula: XVII. század. In: Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet Bp., 1943. 181-182.'

34 AMK H I. 9541/25. Eperjes városa 1677-ben például arról panaszkodott Kassának, hogy noha a többi városnak elküldte a meghívólevelet a városok gyűlésére, mégis még egyetlen követ sem érkezett meg Eperjesre. Lőcse pedig arra 1680-ban figyelmeztette a kassaiakat, hogy már túlságosan régen tartottak gyűlést a városok, amit azonban ekkor már nem követett az a buzgó levélváltás, mint a század első felében. (Uott. 9730/11.) A városszövetség bomlására jellemző az árúmegállítójoggal kapcsolatos leginkább egymás ellen folytatott küzdelem. A szövetség tagjai ahelyett, hogy a korábbiakhoz hasonlóan egységesen álltak volna ki privilégiumaik védelmében, egyre-másra küldtek követeket Bécsbe és Pozsonyba, hogy a másik város - de főként Kassa - jogait megnyirbálják. Demeczky Mihály kassai követ - akit a város árúmegállítójogának védelmében küldtek ki jelentésében (amellett, hogy szükségesnek találta az ezzel összefüggő iratok másolatának elküldését) fontosnak találta megjegyezni, hogy a lőcseiek és eperjesiek ellenében hatékony eszközként néhány átalag tokaji aszút is küldjenek el - amivel véleménye szerint az Udvari Kamara hivatalnokainál kedvezőbb eredményt tudna elérni. AMK H I. 10161/32. Vö.: Kerekes György: Kassa árumegállító-jogának felújítása és kihirdetése. (1672-1688.) In: Századok 45. (1912) 132-137., ill. uő.: Kassa árumegállítójogának utolsó felújítása. (1688-1694.) In: Századok 49. (1916) 620-629.

125