Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
Epilógus
Századunk harmincas éveinek utolján egy egri kisiskolás, tanulótársaival és bölcs, galambősz tanítójukkal, Barabás Sándor bácsival, minden október 6-án elvonultak, kezükben egy-egy szál virággal s fejük - ben-szívükben egy-egy maguk alkotta mondattal a Knezié-házhoz, annak homlokzatán levő emléktáblához. Nem volt szónoklat. Mindenik kisiskolás elmondta egyetlen mondatát s letette virágját, a mondataik és gyermeki világuk szerinti legbátrabb magyar katona emléktáblája alá! Szabadságharcunk letűnt napvilága, Te vakító nap a század delén, Nem pazaroltad sugarad hiába, Bár vak sötétben halt az égi fény, Eszméiden nem győzött az enyészet, Örökben hagytad halhatatlan részed’, Fényeddel fényt hint késő századokra A tizenhárom vértanú alakja. (Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk) 23. kép. Knezic Irén, a tábornok lánya. Reprodukció: Lónyainé Nagy Éva 107