Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)

A szabadságharc szolgálata - Az osztálynok

gyalogság Aszód-Bag irányába történő visszavonulását. A sötétedés beálltával a lovasság is követte a már elvonult gyalogságot. Schlik tá­bornok, Aszódra érve, Gödöllő felé folytatta a visszavonulást. A honvédsereg fővezére, Görgei Artúr azt feltételezte, hogy a csá­száriak megerősítik az Aszód-Bag tábort, s támadást intéznek Hatvan visszavételéért. Ezért, ha a VII. (Gáspár) hadtestet éri a támadás és vis­sza is szorítják, akkor a III. hadtest, benne a 2. hadosztály (és a Knezié- dandár) előnyomul és oldalba kapja a császáriakat. Az I. (Klapka) had­test pedig (Jász)Árokszállás előterében, készenlétben várja a fővezér utasításait. Klapka hadteste április 4-én Nagykátára érkezett, ahol azt az értesítést kapta, hogy Jellacié hadteste Tápióbicskén éjszakázott. A Tápió hídja fontos objektum volt mindkét fél számára. A császári erők két utóvéd dandára dél felől meg is érkezett a faluba. így az összeüt­közés elkerülhetetlenül bekövetkezett. A honvédgyalogság megfuta­modott. Klapka György a lovasságot rendelte előre a gyalogság teher­mentesítésére. Sikerült is nekik a hidat addig tartani, ameddig az ott összetorlódó honvédgyalogság át nem kelt. A huszárok hősiessége el­lenére is a császáriak birtokába került a híd, (melynek) fedezését a jobb parton levő dombról igen előnyösen tudták biztosítani. Délután fél kettő tájt, a legjobbkor érkezett mag Nagykáta felől a III. (Damjanich) hadtest élhadosztálya, amely Görgei Artúr parancsá­ra azonnal támadásba lendült. Hatékony tüzérségi tűz után a 9. hon­védzászlóalj (amely ekkor már a Knezié-dandárba tartozott) parancsot kapott arra, hogy törjön át a Tápió hídján. A kassai vörös sipkások ro­hamát az osztrák határőrök gyilkos tűzzel fogadták. A megtorpanó 9. honvédzászlóalj segítségére siettek a 3. (szegedi) zászlóalj honvédéi. A puskatűz egész sorokat terített le a két zászlóalj katonáiból. E vál­ságos pillanatban vagy a 3. zászlóalj hadnagya, Szikszay Lajos, vagy ugyanezen zászlóalj parancsnoka, Földváry Károly őrnagy ragadta meg a vörös sipkások zászlaját és rohant vele a hídon át. A fehér tol­lasok tisztjüket, a vörös sipkások zászlójukat követték, s ez a csatát el is döntötte. A császáriak visszavonultak Tápiószecsőig, különösen ar­ra a hírre, hogy a III. hadtest egésze megérkezett és az I. hadtest is ren­dezte sorait. Knezié Károly egyik hazai kutatója, Breznay Imre azt írta 1922­73

Next

/
Thumbnails
Contents