Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
Adalékok Knezić Károly személyiségéhez - A jellem éltető öröksége és a szerzett erkölcsi javak
Knezié Károly tábornok a Buda ostroma előtti napokban tudta meg, hogy öccse az ostromlottak között van, s fennállt annak lehetősége, hogy szembekerülnek egymással. Ezért úgy dönt, hogy átadja hadteste vezényletét Czillich Ede ezredesnek, egyik hadosztálya parancsnokának. Könnyű döntés lehetett? Bizonyára nem, éppen Knezié magas fokú kötelességtudata miatt. De győzött benne a vérségi összetartozás íratlan törvénye. Szinte a klasszikus görög tragédiákba illő ez az eset. A határőrvidéki szolgálat gyakori, sokszor tartós távollétet jelentett a családfő számára. S ha otthon is a határőregységben gyakorolt magatartás- és cselekvésmódokat érvényesíti, a fiúgyermekek nehezen választották volna a hivatásos katonai pályát. S ha atyai kényszer hatására mégis azt teszik, azt feltehetően kenyérpályaként (s nem hivatásként) gyakorolták volna. A családi nevelés eredményeit tekintve, Knezié Fülöp minden bizonnyal személyes példájával bizonyította, hogy a katonatiszti mivolt nem feltétlenül azonosítható a ridegséggel, az alá- és fölérendeltségi viszony feltétlen érvényesítésével, noha megkövetelte az engedelmes fegyelmet, segítve fiait e fegyelem belátásában és elfogadásában. Családjához a megingás nélküli hűség, a bizalom és az ernyedetlen szeretet fűzhette. Ez lehetett az a beállítódásfajta, amely érzelmi védettséget biztosított családja tagjainak és neki egyaránt. Különben honnan tanulhatta Knezié Károly saját (Egerben élő) családja iránti, szinte már- már bibliainak minősíthető ragaszkodó, féltő és aggódó szeretetet?! A család fiútagjai hétéves korukban elkerültek a szülői háztól, megtartva mindvégig az ahhoz való ragaszkodó hűségüket. Kicsi korukban olyan családösszetartó élményeket kellett szerezniük, amelyek serdülő és ifjúi életük során is megfelelően kormányozták családjuk iránti viszonyukat. Az életpályára való felkészülés katonai körülményei és feltételei, többé-kevésbé rideg-hideg személyi viszonyai a Knezic-gyer- mekekben felértékelhették a gyermekkor élményeinek érzelmi tartalmait. Knezié Károly utolsó napjaiban már nem önmagáért, rövidesen befejeződő életéért aggódik, hanem feleségért, kicsiny lányaiért! Családjától örökölte mély vallásosságát is. Római katolikus volt, mint általában a horvátok. Elmélyült hitgyakorlásának szokásait is őseitől, katonaőseitől és - talán meghatározóan - a katonafcleség 33
