Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
Gondok és örömök - Veliki Grdevac 1808-ban
enged következtetni, hogy tudhatott magyarul, s nyelvünket kisgyermekkorában az édesanyjától valóban tanulhatta. Noha igaz, a 34. sorgyalogezredben is osztrák-német volt a vezényleti és szolgálati nyelv, a szolgálati viszonyokon kívüli alkalmakkor azonban a tisztek is inkább magyarul beszéltek. Ez a gyakorlat már a 18. század második felétől egyre inkább elterjedt. Az meg különösen igaz, hogy a közvitézek csak a magyar nyelvet használták szolgálaton kívül. Ritka volt az a közvitéz, aki az osztrák-németet beszélte. Knezic Károly azon tisztek közé tartozott, akik név szerint ismerték katonáikat és azok körülményei is érdekelték. Ezt a tájékozottságot a magyar nyelv tudása nélkül aligha szerezhette volna meg. Miért valószínűsíthető, hogy kicsi korában sajátíthatta el a magyar nyelvet (anyanyelvét)? Iskoláit horvát, még inkább osztrák-német nyelven végezte, azokban tehát nem tanulhatta meg a magyart! Ugyanakkor jó magyar nyelvtudását bizonyítja az a tény is, hogy magyar (egri) lányt jegyezett el és vett feleségül. Tiszti szolgálatának nagy részét Galíciában és Itáliában töltötte el, Egerben is ritkán tartózkodott az 1840-es évek elejéig. Nem valószínűsíthető tehát, hogy a külhoni szolgálat évei alatt tanult volna magyarul. Milyen volt otthoni neveltetése? Katonacsalád gyermeke lévén, személyisége jellemző vonása lehetett a fegyelmezettség, az őszinte vonzódás a katonaélethez, a rendezett cselekvésmód, az ügyesség, amely mind-mind jellemzője volt a leendő kadétnak, és a fiatal hadnagynak is. A család alapozhatta meg (vallásosságával is) a szigorú erkölcsi elvek iránti érzékenységét, az azok szerinti lét és cselekvés következetességét. A katonatiszt, a későbbi tábornok mindvégig hű tudott (akart) maradni esküjéhez. A parancsok teljesítését mindig erkölcsi követelményként fogta fel. A beosztottairól való gondoskodást pedig elsődleges feladatának tekintette. Eközben szigorú tudott maradni katonáihoz, parancsnoki feladatainak teljesítéséhez, s ezzel önmagához is. Kételkedhetne bárki abban, hogy nem túlzottak-e ezek a következtetések? A személyiség hajlamai, adottságai egyidősek magával a személyiséggel. A 16 éves kadét csak akkor és úgy rendelkezhetett a fenti tulajdonságokkal, ha azokat elemi fokon volt alkalma tapasztalni, 19
