Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
Gondok és örömök - A határőrizeti rendszer
Igaz, némelyeknek kedvét szegte az a tavalyi évben (1807-ben) kiadott császári törvény (határalaptörvény), amely szerint az általuk művelt föld a császár tulajdona, azt csak hűbérül engedi át egy-egy családnak, amely a föld ellenében határőri szolgálatot teljesít. A fellendülő termelési kedvet azonban ez a törvény sem apasztotta, mert a kereskedők, a hadiszállítók megjelenésére bizton lehetett számítani. A határőrizeti rendszer Veliki Grdevac lakóinak 1808. évi gondjairól és örömeiről nem lehet szólni a határőrizeti rendszer igen rövid jellemzése nélkül. E rendszer sajátosságai határozták meg ugyanis Veliki Grdevac és más települések lakóinak életviszonyait: cselekvéseit, magatartásformáit, gondolkodását, erkölcsi szokásait, családi és közösségi kötelezettségeit, kötődéseit. Emellett az is fontos, hogy ez a határőrizeti rendszer az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdeti szakaszában fontos szerepet játszott hazánk akkori bel- és külpolitikai helyzetének alakulásában. (A határőrezredek 72 kiállított zászlóaljából 48 fegyveresen fordult szembe a szabadságharccal. Elsősorban az erdélyi zászlóaljak maradtak következetes hívei a forradalmi hazának.) A határőrvidéki rendszert II. Ferdinánd (1619-1637) német-római császár és magyar király teremtette meg. 1630-ban kiadott rendelete szerint, amelyet a varasd-kőrösi kapitányságokhoz intézett, a török veszedelem elhárítására falusi önkormányzatok létesültek, amelyek házközösségeinek minden férfitagja köteles volt hadiszolgálatot teljesíteni. E szolgálat ellenértékeként a házközösségek elidegeníthetetlen telkeket kaptak. Ez a rendszer mintegy másfélszáz év alatt kiterjedt hazánk történelmi területének teljes határvonalára. Jelentősége 1745 után megnövekedett azzal, hogy a községeket (falusi önkormányzatokat) területi rendszer alapján reguláris ezredekbe szervezték. A férfilakosságot három csoportba sorolták. Egyötödük a hadiállományt képezte. Ez az egyötöd mindenkor készen kellett hogy álljon az elvonulásra (a hadba indulásra). A férfiak három ötödé a határ őrizetét és védelmét látta el. Egyötödük a közös földek művelését végezte. A 18. század utolsó harmadában csak minden negyedik férfit kötelez14
