Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
Az aradi vár foglya - Knezić Károly kálváriája - „A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa"
tag parancsnokának válasza: Istennél a kegyelem! Ezt követően a főporkoláb levetette a tábornokokról a kéz- és lábbilincset. Poeltenberg tábornok volt az első a kötélre ítéltek közül ... negyediknek Knezic Károly tábornokot kísérték a bitó alá ... ő is, mint mindenki, elbúcsúzott tábomoktársaitól és a lelkészektől ... ő szólt a legkevesebbet és buzgón imádkozott a bitófáig ... utolsóként Vécsey Károlyra került sor, aki Damjanich János holttestéhez lépett s megcsókolta a kezét, bár az életben személyes ellenségek voltak. Bevégeztetett! Bevégeztetett az osztrák császárság katonatörténetének páratlan, irgalmatlan bosszú diktálta, halálosztó processusa! Be végeztetett! Vagy mégsem? A kivégzett tábornokokat egész nap közszemlére hagyták a bitón s ott, ahol lőpor és golyó által a porba hullottak! Knezic Károly utolsó napjairól, óráiról és perceiről azt tudjuk, hogy a legkevesebbet szólt, hangulata komor volt és elmélyülten imádkozott. Talán azért, hogy hőn szeretett magyar anyjának bocsánatát elnyerhesse, hogy anyja megnyugodjon, hiszen az ő intelmei szerint élt és cselekedett... Talán azért, hogy rajongásig szeretett feleségétől bocsánatot nyerhessen a halálával okozott lelki, érzelmi és szívbéli fájdalmakért... Talán azért, hogy Kapitány Katalin boldog szerelmének életét oly kétségbeejtően rövidre kurtította... Talán azért, mert két apró leánykát hagyott oly kietlen árvaságra... Talán azért is, hogy az Isten megbocsássa a hatalomgyakorlók kíméletlen kegyetlenségét. Ki tudná megmondani? A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa. 101
