Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)

Az aradi vár foglya - Knezić Károly kálváriája - „A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa"

„A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa” 86

1849. október 5-én délelőtt87 egy magas termetű, szürke katonaköpenyes férfi (hadbíró) sietett az aradi minorita-rendház felé. Főtisztelendő Kosztka Libor rendfőnököt kereste s tudatta vele Howinger tábornok, várparancsnok kérését: felségsértés miatt halálra ítéltek mellé a főtisztelendő küldjön lelkészeket, akik felkészítik a siralomház lakóit utolsó útjukra. A rendfőnök remegő hangon kérdezte a siralomháziak számát. A válasz fagyosan tárgyilagos volt: tizenhárom, de csak tíz belőlük római katolikus. Tehát tíz minorita áldozárt (gyóntatót) kémek.

Miután a fráterek közül hárman betegeskedtek, s legalább kettőnek a rendház falain belül kellett maradnia, Kosztka Libor rendfőnök Winkler Brúnó, Sujánszky Euszták, Pléva Balázs és Bardócz Sándor áldozárokat jelölte ki a szívet s lelket szomorító szolgálatra. A várkáplán, Marchot Eduárd, ferenc-rendi áldozár segítette őket missziójukban. Mivel Leiningen gróf ágostai (luteránus), Dessewffy Arisztid helvét (kálvinista), Damjanich János görögkeleti vallású volt, a várba kérették még Baló Béni helvét és Szombati Balázs görögkeleti vallású lelkészeket is.

Az áldozárok délután két óra tájt érkeztek meg a várba, ahol Marchot Eduárd káplán vezette el őket az elítéltekhez, akik valamennyien írással voltak elfoglalva, „...intézendő szeretteikhez utolsó istenhozzádot...” 88 A tisztelendők szerint a különösen is csüggedt komorság Leiningen, Láhner és Nagysándor tábornokokon volt észrevehető. Az elítéltek asztalain két-két gyertya égett, közöttük feszület. Az atyákat az elítéltek igen barátságosan fogadták. Elébük mentek és testvéri öleléssel üdvözölték őket. Sujánszky Euszták a következőket írta erről a rendházában őrzött diáriumba (naplóba): „...s miután a legforróbb részvét mellett több órai barátságos beszélgetés közben őket, a

86 Ezzel a gyönyörű mondattal fejezi be Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényét és zárja le férfi főhősének lelkiekben oly’ gazdag, de mindörökre kielégíthetetlen vonzalmát Margit, IV. Béla királyunk leánya iránt. - Miért választottam e mondatot a fejezet címéül? - Mert Gárdonyi Géza is egrivé lett teljes lélekkel és szívvel, mint ahogyan Knezic Károly is! Az egrieknek s nekem legalábbis!

87 Katona Tamás szerint hajnalban, Varga Ottó szerint délelőtt fél tíz körül.

88 VARGA Ottó 1893. 122.

99