Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - A termékek (funkció, minőség, ár, stílus)
anyagi lehetőségeit, s az egyszerűtől a díszesebbekig edényeik árait is eszerint differenciálták. Az árukínálat bizonyára tükrözi a vásárlóközönség ízlését is. A különböző edényféleségek között díszítetlent csak tányérból, mosdótálhoz tartozó kannából, mosdótálból, asztali íróeszközből, irodai íróeszközből virágtartóból, éthordó szilkéből (ún. kanna szilke), szilkefedőkből, dohánytartóból, szappanozó medencéből s éjjeliedényekből készítettek. Az összes többi, vagyis az apátfalvi edények zöme díszített volt. Az árjegyzék egyértelműen igazolja, hogy a gyár által kínált késztermékek mindegyike használati tárgy volt, nem utal semmi a díszedény-készítésre. Az árjegyzékben felsorolt edényeket polgári és paraszti háztartások számára készítették. Az árukínálatból kiderül, hogy végül is jobbára mégis csak a polgári ízlés számára kínáltak több háztartási edényt. Ha nem vesszük figyelembe mind a paraszti, mind pedig a polgári családokban egyaránt használt tárgyakat (tálak, tányérok, virágtartók, vizeskorsók, dohánytartók, sótartók, mosdótálak és vizeskannák) az edényfélék többsége a városi lakosság igényeit elégítette ki. Gondoljunk csak a többfajta levesestálra, mártásos csészékre, salátás- és csemegéstálakra, levescsészékre, tojástartókra, kávéscsészékre, cukrosszelencékre, asztali és irodai íróeszközökre. Kifejezetten a falun élő lakosság számára készültek az ún. komaszilkék. Az egész magyar nyelvterületen általános szokás volt, hogy a gyerekágyas asszonyt a rokonok, ismerősök, komaasszonyok látták el étellel addig, amíg a szülés után kellőképpen meg nem erősödött.236 A jegyzékben ételhordóként feltüntetett edények, az egymásba rakható, 3 darabból álló komaszilkék voltak. Az árjegyzékből és a fennmaradt tárgyak alapján leszűrhető, hogy a Földváry testvérek idején kiszélesítették az edénykínálatot, beszerezték azokat az anyagformákat, amelyek segítségével később is hosszú ideig gyártották az egymást váltó bérlők a kelendő termékeiket. Azt a tényt, hogy a Földváryak idejétől konzerválódtak az edénytípusok, jelzi az is, hogy ugyanúgy ötféle tányért állítottak elő préseléssel 1854-ben, mint 1920-ban, mert az akkor felvett leltárban szintén csak öt darab tányér anyaforma volt. Azt, hogy az edénygyártáshoz nélkülözhetetlen anyaformákat több mint félévszázadig használták, mutatják a méretre azonos formájú, de a fenékjegyek alapján különböző időpontban gyártott edények.237 236 A szokás ismertetésére lásd: CS. SCHWALM E., 1982. 453-476. Egy magángyűjteményben található az a kettő, 33,5 cm átmérőjű, kézi festésű, gazdagon díszített madaras tál, amelyek méretre és kivitelre a legapróbb részletekig megegyeznek, csak az egyiken a Földváryak fenékjegye, a másikon Nagy Zsigmond és fiának edénybélyegzője látható. - Dr. Ettre Istvánná magángyűjteménye, Eger. 86
