Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi gyár edényjegyei

462.) vagy Fischer Emil pesti gyárából kikerült termékeken (F.E. 582.) a XX. század elején.

Miután tudjuk, hogy ezek az iparág legnagyobb létszámú gyárai voltak, jóval több munkást alkalmaztak. Viszont megerősít bennünket abban, hogy a kerámiaiparban dolgozóknak volt gyári azonosító száma. 1881-ben az ipartörvény kötelezte a gyárosokat, hogy kötelezően vezessék a munkástörzs- könyveket, sőt a kereskedelemügyi miniszter időről időre ellenőrizte ennek pontos végrehajtását. Úgy tűnik, hogy a korszak legnagyobb finomkerámiaipari gyárainál (Pécs, Herend) a gyári fenékbélyegen a magas számok a munkástörzskönyvekben feltüntetett azonosító számok lehetettek.

Ritkábban, de más gyáraknál is találkozhatunk a fenékjegyek között mesterjegyekkel. Például Bakonybélben készült kőedényen N.I. Dresselt felirat217 a formaöntő munkást jelöli. Viszonylag gyakori a herendi porcelánokon is a mesterjegyek (betűmonogramok) használata a XIX. században.218

Végül is idetartozik és szólnunk kell a fenékbélyegzők, edényjegyek védjegy jellegéről. A magyarországi kőedénygyáraink termékei között minőségi viszonylatban csekély volt a különbség, a díszítést, a termékek külső megjelenítési formáját is erősen korlátozta az anyagösszetétel. Ennek ellenére voltak különbségek az egyes gyárak termékei közt, nem csupán az anyagösszetétel, hanem a művészi megformálás területén is. Ez a különbség szükségszerűen elvezetett az árumegjelölés sajátos formájához, amelyet éppen az edényjegyek rendszeres használata bizonyít.

Az edényjegyek szerepeltetését a vásárlói érdek is megkövetelte, mert ez volt az a garancia, hogy a már megkedvelt, külső megjelenésében is elkülönülő termékek ne legyenek összetéveszthetők. A gyártó érdeke azt diktálta, hogy a tisztességtelen versenyt kiküszöböljék a gyári jegyek használatával.

Magyarországon 1869. január 21-én jelent meg az első olyan rendelet, amely a márkavédelmet biztosította. Ez a rendelet előírta egy ún. „központi védjegylajstrom " vezetését. 1875-től 1944-ig közel hét évtizeden kiadták egy Központi Értesítő formájában a lajstromozott márkajegyeket. Ezek közt mindössze a herendi porcelángyár, illetve a pécsi Zsolnay gyárnak a lajstromozott védjegye jelent meg.219

Sajnos a kőedénygyáraink nem éltek ezzel a lehetőséggel, s nem vetették hivatalos jegyzékbe az általuk használt edényjegyeket. így ma csak aprólékos

217 KATONAI., 1978. 122.

218 KATONAI., 1978.249.

219 KATONAI., 1978. 18.