Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)
A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - Az apátfalvi keménycserépgyár története
Az iparág helyzetét tovább rontotta a máz és a tűzifa árának lassú emelkedése. Változatlanul magas maradt a vasúti szállításban a darabáru, de a nyersanyag-behozatal ára is. A gyárnak alig volt külföldi exportja.82 1904-ben a kamara területén található mindkét kőedénygyár (Apátfalva és Murány) szüneteltette termelését.83 A kényszerű üzemszünet oka a tartós aszály volt, s az üzemek helyzetét tovább rontotta, hogy az értékesítés is kedvezőtlenebbé vált, mert a lóval rendelkező edényházalók a drága takarmányra hivatkozva emelték az áraikat.84 Nagy Zsigmondék a termelés korszerűsítésével, kiváló szakmunkásokkal, főleg edényfestők munkába állításával, kiállításokon való részvétellel próbáltak kisebb-nagyobb külföldi szállításhoz jutni. Nem sikerült az üzem helyzetén változtatniuk, súlyosan érintette őket a gyár 1904. évi szárazság miatti kényszerszünete, végül is a bérlet feladására kényszerültek. 1905. július 14-én megkötötte a Szeminárium az új bérlővel, özvegy Schöpflin Armandnéval a szerződést, hogy a gyárat 1906. január 1-től 1917. december 31-ig — 12 évre — bérbe adja, évenkénti 3000 koronáért, amelyet negyedévenkénti részletekben kellett befizetni. Hasonlóképpen 3000 korona óvadékot kellett lefizetni, amelyet kamat nélkül, ha nem volt tartozása az árendásnak, visszafizette a Szeminárium. A bérleményhez tartozott a gyár a hozzátartozó ingatlanokkal, amely állt 5 hold 565 négyszögöl szántóföldből, 1052 négyszögöl kertből, 1 hold 600 négyszögöl rétből, 4 hold 974 négyszögöl legelőből, 5 hold 1381 négyszögöl árokból és a bérlő által használt lakóházból. Tilos volt a bérlőnek feltörni a gyepet és réteket, viszont a Szemináriumnak szabad legeltetést kellett biztosítani. A bérlőnek a működéshez szükséges tüzelőfát a Szeminárium helybeli erdejéből kellett vásárolnia a mindenkori folyó áron, ugyanakkor a tulajdonos nem garantálta, hogy az üzemmenethez szükséges teljes famennyiséget feltétlenül szolgáltatja. A termeléshez szükséges agyagbányákat ingyen használhatta a gyári bérlő, viszont kötelezték, hogy ácsolt tárnákat nyisson és a bányabiztonsági rendeleteknek eleget tegyen. A bérlőt kötelezték a lakóházként árendált, valamint a gyárhoz tartozó épületek, műhelyek, kemencék külső és belső javításának az elvégzésére, amelyhez sem anyagot nem biztosítottak, sem utóbb nem követelhette vissza a felújítások összegét a tulajdonostól. Hasonlóképpen hátrányos pontja volt a szerződésnek az, amely engedte ugyan a bérlőnek a saját költségén történő bővítéseket, korszerűsítéseket a 82 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1903. évről. 129. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1904. évi ülésjegyzőkönyve. 6 84 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1904. évről. 128.
