Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI - A keménycserép gyártása

d '

2. kép. A kőedénygyártásnál használt tokos kemence. WARTHA V.. 1892. 201.

A 3. képen látható, hogyan helyezték el az égető tokban a mázas kőedényárut. A 2. képen egy, az égetésre alkalmas Muffel vagy tokos kemencét láthatunk. A tűz a g rostélyon ég és a láng az M tokot minden oldalról körülveszi és egyenletes hőmérsékletre hevíti. A F-vel jelölt cső lehetővé teszi a betekintést a kemencébe, azonkívül ez szolgál a próbalemezkék betéteiére és kivételére. A d nyíláson át azok a gőzök távozhatnak, amelyek a festékek fel- melegedése során fejlődnek.19

Folyamatos termelésnél a tokos kemencékben egyidejűleg égethették a nyers és a mázas edényt. A gyártásnál különös gondot kellett fordítani arra, hogy a massza és a máz hőtágulása összehangolt legyen, mert ellenkező esetben a hűtésnél eltérő mértékben zsugorodott a masszából égetett edény és a máz, s az áru legtöbbször hajszálrepedéses lett. Az ilyen termék hibásnak minősült. A keménycserép egyik előnytelen tulajdonsága volt, hogy a máz a gyors hőmérséklet-változásokat nem viselte el. A mázuk olyannyira lágy volt, hogy használata során a kés, villa nyomai rövid időn belül meglátszottak. A repedéses mázzal bevont, ún. háriszos edények igen gyorsan haszna19 WARTHA V., 1892. 200-202.

15