Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi keménycserép - Studia Agriensia 18. (Eger, 1997)

A TERMELÉS FŐ KÉRDÉSEI

1. kép. Edénygyártó manufaktúra a XVIll. század második felében.

KATONA 1,1978. 59.

akkor a keménycserép tömeggyártásra alkalmasnak bizonyult. A XVIII-XIX. század fordulóján létesült új gyárak már mind a kőedénygyártásra rendezkedtek be. Számos fajanszgyár is átállt a gyártására, vagy párhuzamosan készítette mindkét anyagot. Több porcelánkészítő manufaktúra is gyártotta egy időben.6 A felfedezőjéről elnevezett Wegdwood-áruk — a keménycserepeknek ez a válfaja — valójában az ún. finom keménycserepek típusába tartozik, tulajdonságaik tekintetében viszont a keménycserép és a porcelán közé sorolható. Az utóbbitól csak abban különbözik, hogy az anyaga nem áttetsző, s hogy színezése nem máz alatt vagy mázon történik, hanem többnyire masszával. A legtöbbször kobaltoxiddal, krómoxiddal, vagy nikkeloxiddal festett agyagkeverékből készült tárgyakat fehér, finom domborművekkel díszítik.

Napjainkban a kőedény fogalma azonos a keménycseréppel. Ezt az utóbbi fogalmat a kerámiával foglalkozó irodalomban Wartha Vince használta első6 Művészeti Lexikon, 1981. li. 595.

10