Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
R. Várkonyi Agnes: Hagyomány és korszerűség
STUDIA AGRIENSIA 17, 1997 R.Várkonyi Agnes HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG Megtisztelő feladat, de korabeli kifejezéssel élve — igen „nehéz méltóság” a hetedik vártörténeti konferencián bevezető előadást tartani. Különösen ha a címben foglalt gondolatkörökben kívánunk beszélni róla. A konferencia témája ugyanig a hadügyi forradalom és Magyarország egyetemes témakörébe illeszkedik. Nem vagyok a hadügyi forradalom kutatásának szakembere, nem is kívánok előadásommal többet, minthogy régi és új történetírók segítségével némi indítást adjak a már elkezdett vizsgálatok folytatásához, kijelölve ennek a hatalmas témának néhány eddig kevés figyelemre méltatott csomópontját. S ha eredménye nem lesz több, mint a Környezet és végvár című előadással elindított kutatásoknak, amelyek első termését tartalmazó kötetet most kaptuk kézhez, nagyon sok történik. Néhány szót a hagyomány és korszerűség fogalmáról. Közismert, hogy mint annyi minden, fogalmaink is devalválódtak. Eredeti tartalmuk elhomályosult, kettős, sőt többértelműkké váltak, s kisajátíthatok lettek eredeti jelentésükkel ellentétes célokra, s a szavak elvesztették hitelüket. Illő tehát hangsúlyoznom: a hagyomány fogalmán mást értek, mint amit az a XV. században jelentett, vagy amivel a nyelvújítás ruházta fel. Régen nem használható a másod- és harmadvírágzását élő romantika felfogása sem, mivel jelenébe kívánta átültetni a múltat, vagyis visszaforgatni az időt. Viszont ma is időszerű Kölcsey értelmezése. A nemzeti hagyományokról szólva a történelemtől várta a választ akkor életbevágó kérdésre: mi kötötte a magyarokat Európához és miért távolodtak el Európa fejlődésben előrelendülő országaitól. Az pedig, ahogyan Hajnal István értelmezte a hagyományt, a készségek, képességek és szokásszerűségek kifejlődését, generációkon át öröklődve, amint arról még előadásomban szó lesz, munkamódszernek is tekinthető. A korszerűséget nem tekintem feltétlenül a posztmodem felfogással azonosnak. Nem látom használhatónak külföldi divatok szinonimájaként. De igenis fontos minden új és régebbi módszer és felismerés, ha eleven párbeszédet teremt a múlt és a jövőbe forduló jelen között. Régen nem fogadhatom el azt az eljárást, hogy a korszerűség kisajátítható legyen a régi — kuruc-labanc, török-barát török-ellenes, Habsburg barát, Habsburg-ellenes — nézetek, a hol fekete, hol fehér képek igazolásául. Hogy tartalmi érvek helyett használódjék 7
