Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Bitskey István: A vitézség eszményének változatai a XVI-XVII. század fordulójának magyar irodalmában
STUDIA AGRIENSIA 17, 1997 Bitskey István A VITÉZSÉG ESZMÉNYÉNEK VÁLTOZATAI A XVI-XVII. SZÁZAD FORDULÓJÁNAK MAGYAR IRODALMÁBAN Balassi közismert versében, a végvári élet apoteózisát nyújtó Katonaénekben a szöveg kulcssavaiból eléggé világosan kirajzolódik egyfajta vitézi etika, végvári erénytan, erkölcsi értékrend. A ,,jó hír” és „jó név”, a tisztesség, vitézség, a dicséretes sereglés, a harci „jó kedv” és örömkiáltás — mindez az európai reneszánsz eszmevilágából származó fogalom, az anyanyelv szavaiba öltöztetve. Virtus, humanitás, laus, fama, gloria, dignitas, claritas, honestas, militia: mindezek a szavak bőséggel sorakoznak a korszak írásműveiben,1 azokban, amelyek közül többet Balassi is olvasott, olvashatott. Noha maga a költő nem definiálta az általa használt vitézség-fogalmat, megtette ezt egy jó fél évszázaddal később Zrínyi Miklós, aki monumentális óra-hasonlatában pontosan megmondja, mit értett rajta a kortárs: „Nincs hasonlatosság, aki jobban egyezzék egymással, mint a vitézség az órával. Bizonyára vitézségnek hasonlónak kell lenni a jó órához; mert valamint annak nyughatatlansága soha meg nem szűnik, soha forgása meg nem áll, úgy a vitéz ember szorgalmatosságának soha megszűnni nem kell és fáradságának nem kell megállani. Viszont considerálnunk kell, hogy a jó órát sok részbűi, sok sutuból, sok kerékbűi csinálták meg, és ennek minden cikkelyének jónak kell lenni, és ha annak csak legkisebbik része is megbomlik, mind a többi is heábavaló és haszontalan. így aztán az virtus, akit mi vitézségnek nevezünk, sokféle más apró virtusokból fel van építve, az kiknek mind jóknak, in perfecione kell lenni; ha ezekben megtörik egy, az egész vitézségnek órája mind megbomlik, és egyik a másik nélkül heábavaló.”2 A továbbiakban Zrínyi felsorolja a vitézség alkotóelemeit (’’józanság, vigyá- zás, szorgalmatosság, fáradság, állandóság, tudomány, bátorság, értelem, gyorsaság, experientia és száz más...”), s ebből látszik, hogy számára ez gyűjtőfogalom, minden egyéb erényt magába sűrítő kategória, szellemi és fizikai tulajdonságok foglalata, esszenciája, hasonlóan Machiavelli virtú-fogalmához. A virtus-vitézség e komplex értelmezésének a kor magyar irodalmában vannak előzményei, ezeket igyekszünk sorra vermi az alábbiakban. 203
