Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer néhány alapkérdése a XVI. század első felében

vezényelt királyi hadak parancsnoka, míg a magyar csapatok főkapitányainak megnevezésére - pusztán az 1550-es évekig, hiszen utána a főkapitányságok, azaz a hadügyi közigazgatás rendszere ismét változik - az 'országos főkapitány’ elnevezést javaslom.34 A német Obrister F eidhauptmann in Ungarn35 kifejezésnek vagy a latin rövidebb (per Hungáriám generalis /supremus capi- taneus), avagy a hosszabb (generalis / supremus capitaneus totius exercitus nostri et copiarum nostrarum in Hungária capitaneus) latin titulusnak ugyanis leginkább a magyarországi főhadparancsnok; míg a német Obrister Landeshauptmann in Ungarn,36 illetve a Hauptmann des Königreichs Ungarn,37 vagy a latin supremus / generalis capitaneus regni Hungáriáé címzésnek az országos főkapitány tisztség-elnevezés felel meg.

Jelen tanulmány legfőbb célja az volt, hogy a Buda elestét követően kiépülő új hadügyi közigazgatás, azaz a főkapitányi rendszer két alapvető félreértését tisztázza, továbbá felhívja a kutatás figyelmét az eddig keletkezett vártörténeti irodalom pusztán egy-egy forráson vagy forrástípuson alapuló elméleteinek óvatos kezelésére, illetve a korabeli iratokban felbukkanó tisztség-elnevezések problémáira. Az ezekből eredő hibák ugyanis — véleményem szerint — igen nagy mértékben jámltak hozzá a 16-17. századi török elleni határvédelem, illetve a főkapitányi rendszer egészéről megfogalmazott eddigi helytelen koncepciók kialakulásához.

65