Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer néhány alapkérdése a XVI. század első felében
alapján — kívánja néhány megfontolandónak ítélt észrevétellel pontosítani. Mindéire - úgy vélem - árnál is inkább szükség van, hiszen Szekfií idézett koncepciója a hadügyi közigazgatás kettéosztásáról történeti irodalmunkban teljesen elfogadottá vált. A legújabb végvár-monográfiában, 1980-ban Szántó Imre például a török elleni védelmi rendszer kialakulásának bemutatásakor a következő szavakkal összegezte a korábbi kutatások eredményeit: „1547-ig még csak egy főkapitánya volt az országnak, a Dunán innen, illetve a Felvidéken. Az 1547. évi országgyűlés rendjei arra kérték a királyt, hogy az ország védelmének könnyítése végett egy helyett két főkapitányságra ossza fel az országot; legyen külön főkapitánya Felső-Magyarországnak, s a tiszai részeknek és külön a Dunántúlnak. A dunántúli főkapitány székhelyéül Szigetvárt, Pápát vagy Kanizsát jelölik ki. "6 A „dunántúli”7 főkapitány kinevezéséről szóló 1547. évi 20. törvénycikk8 megalkotásával az ország rendjei jelentősen félrevezették a végvárak szervezetéről írott első monográfia szerzőjét, Szegő Pált éppúgy9, mint elméleteiket szintén a nevezetes cikkelyre alapozó utódait, Szekfű Gyulától az eddigi kutatási eredményeket újabban összefoglaló Szabó János Győzőig egyaránt.10 Noha a nagyszombati országgyűlés valóban arról rendelkezett, hogy a dunántúli területek védelmének biztosítására - Szigetvár, Pápa vagy Kanizsa székhellyel — szükséges egy második országos főkapitány kinevezése, mindennek ellenére aligha lett volna haszontalan a törvénycikk alapos forráskritika alá vétele. (Bár a diéták határozatai esetében az eddigi kutatások az ilyen vizsgálatoktól eltekintettek, jelen példa remélhetőleg egyértelműen bizonyítja majd ezek szükségességét.) Az 1547. évi 20. törvénycikkben megfogalmazottak kritikával való kezelésére számos eddig még publikálatlan levéltári forrás mellett11 - bármennyire hihetetlen - maguk az 1547 előtt keletkezett országgyűlési dekrétumok is felhívhatták volna a kutatás figyelmét. Ezek ugyanis 1542-től kezdődően több alkalommal már nem egy, hanem két országos főkapitányról tesznek említést. Az 1542. évi besztercebányai diéta ötödik törvénycikkében a „kapitány urak valamelyikét” {„alter ex dominis capitaneis”) említi és hasonlóképpen ,,az ország kapitányairól vagy azok egyikéről” (,, capitanei regni vei alter eorumj emlékezik meg az ugyanezen esztendőben tartott pozsonyi országgyűlés második dekrétuma is. Sőt a rendek 1543. évi, ugyancsak Besztercebányán tartott gyűlése a kapitányokat — az 1547-ben felbukkanó terminológiához hasonlóan — már , főkapitányokaak supremi capitanei”) titulálta.12 A nevezetes törvénycikk problémájának megoldását az öt esztendővel korábban tartott, 1542. évi besztercebányai országgyűlés iratanyagát vizsgálva kezdhetjük meg. A rendek ekkor kelt egyik memoriáléjából ugyanis megtudhatjuk, hogy miután Báthory András, a későbbi erdélyi vajda, majd országbíró testvéreivel I. Ferdinánd pártjára állt, a rendek akaratából — az országos főka61
