Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Czigány István: A végvári katonaság és a régularités a XVII. század utolsó két évtizedében
Ám ha újra vallatóra fogjuk a forrásokat, akkor korántsem ilyen sematikus kép tárai elénk. Eddig végzett kutatásaink alapján elmondható, hogy a század hatvanas és hetvenes éveiben a magyar végvári katonasággal kapcsolatos döntések, lényegében beleillenek abba a folyamatba, amelyek a Habsburg Birodalom állandó reguláris haderejének megteremtését célozták. Valójában ez történt a magyar történet és hadtörténetírásban igen negatívan megítélt 1671/1672. évi végvári redukció kapcsán is. Bármilyen paradoxonnak is tűnik, a Habsburg adminisztráció szintén törekedett a végvári katonaság problémáinak megoldására. Az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara intézkedései egy központilag irányított és ellátott állandó haderő megteremtésére irányultak, ahol a végvári katonaságnak, vagyis a „gräniz miliznek” megvolt a sajátos feladata. A szervezeti átalakítás, a végvári helyőrségek századokba történő szervezésével, már a hatvanas években elindult. Az 1671/1672. évi redukció az eddig átvizsgált források szerint alapvetően financiális indíttatású volt, a pénzügyi terhek csökkentését célozta. A redukciós rendelkezések szerint a „gräniz miliz” átszervezésének célja az uralkodó irányítási jogának, vagyis az a magyar király abszolút tekintélyének elismertetése, a központi hadijogszabályok szigorú betartatása. Ennek fejében a végvári katonaság rendszeres fizetést kap készpénzben. Elrendelték, hogy a redukált létszámba csak olyanok nyerjenek felvételt, akik állandóan végvárakban szolgálnak és nem foglalkoznak kereskedéssel vagy egyéb tevékenységgel. Kötelezniük kellett magukat arra is, hogy nem szolgálnak két lóval. Ezzel a passzussal valószínűleg a zsákmányolás megakadályozását kívánták elérni. Természetesen nem lehetett felvenni azokat sem, akik rablással, kóborlással, vagy egyéb kihágással voltak gyanúsíthatok.6 Tagadhatatlan, hogy a császári kormányszervek a megbízhatatlansággal gyanúsíthatok összeírásával nem csak a fegyelmezetlenségükről hírhedt ún. „szabad legényektől”, „szabad katonáktól” akartak megszabadulni, hanem ebben kiváló eszközt láttak az ellenreformáció végrehajtására a katonaság soraiban. A redukciós rendeletben kimondták, hogy a csökkentett létszámba lehetőleg katolikus hitű katonákat vegyenek vissza.7 A redukciós rendelkezések egyik célja vélhetően a végvári katonaság, az addiginál korszerűbb szervezeti formáinak megerősítése és állandó zsoldellá- tásban részesítése, mely utóbbit nemcsak az Udvari Haditanács, hanem az Udvari Kamara is a katonai fegyelem egyik zálogának tartott. Az eredetileg készpénzben és tizenkét hónapra tervezett fizetési rendszer az elégtelen anyagi erőforrások miatt időközben módosult, mivel a magyar és német katonaságot egységesen évente csak tíz hónapi javadalmazásban részesítették és azt is pénzben és posztóban, évente két alkalommal fizettek ki. Bár a korántsem kielégítő végrehajtás és a politikai befolyásoltság ellenére elmondható, hogy az egységesülő taktikai szervezet és katonai törvénykezés, 46
