Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Bitskey István: A vitézség eszményének változatai a XVI-XVII. század fordulójának magyar irodalmában
Gábor-féle háborúk idején, amikor állandóan fenyegető veszélyt jelentett egy erdélyi-török szövetség lehetősége, nem véletlen tehát, hogy az Aquinói Tamás művében felsorolt esetek közül ez kap erős nyomatékot. Viszont sehol sem szól Pázmány eretnekek elleni hadviselésről, holott európai jezsuita kortársai (így pl. Giovanni Botero) ezt az esetet is jogosnak ítélik és méltatják.16 Protestáns túlsúlyú országban azonban ez igen rossz visszhangot szült volna, ezt Pázmány jól tudta, s ez a tény nézeteit is befolyásolta. Ugyanez a helyzet a „flagellum Dei” koncepció esetében is, ugyanis ezt összeegyeztethetőnek nyilvánította az aktív ellenállás gondolatával. Erről ezt írja: „Mert noha tudjuk, hogy Isten akaratából vagyon a betegség és a hadakozás, de nem tudjuk, ha Isten ezt a betegséget halálunkra, ezt a hadat teljes romlásunkra rendelte-e vagy csak próbánkra? Azért kötelesek vagyunk a magunk oltalmazására”17 Két ellentétes gondolati elemet simít tehát egybe Pázmány: a „flagellum Dei” koncepcióját és az aktív, harcos katolicizmus törökellenességének álláspontját, így alakítva ki a hadakozásról, a vitézi életmódról saját álláspontját. 5. Virtus, religio, natio Az elmondottak összegezéseképp úgy tűnik, hogy a XVI-XVII. század fordulója körül legalább négyféle vitézeszmény volt jelen a magyar irodalomban. A végvári élet apoteózisát Tinódi, majd nála jóval magasabb fokon Balassi adta, az illúziók elvesztése a neosztoikus filozófiával párosulva Rimay és köre írásaiban jutott kifejezésre, a protestáns racionális felfogás az önjobbító szándékkal kapcsolta össze a hódító elleni hadakozás gondolatát, végül Pázmány az „athleta Christi” eszményét emelte piedesztálra.18 Ez utóbbi öltött testet Zrínyi Miklós eposzának főhősében, aki azonban túl is nőtt ezeken a kereteken: Krisztus bajnoka, a kereszténységet védelmező hérosz egyben a magyarságért küzdő, nemzeti összefogást jelképező hőssé is vált.19 Itt kapcsolódott össze vírus, religio és natio fogalma, így lett a vitézség a kibontakozóban lévő nemzeteszme egyik komponense, több évszázadra kiható fontos összetevője.20 JEGYZETEK 1. Klaniczay Tibor. Nagy személyiségek humanista kultusza a XV. században, ItK, 1982, 138; újabban e témakörrel igen részletesen, sok példát bemutatva foglalkozott Imre Mihály, A Querela Hungáriáé toposz kialakulása a XVI. század költé- seztében, Studia Litteraria, KLTE Debrecen, 1991, tom. XXVIII, 9-48, főként p. 17, valamint uő, A Querela Hungáriáé toposz retorikus gyökerei, uo. tom. XXXII, 1994, 7-20. 212
