Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Domokos György: Az olasz várépítészet és alkalmazása a magyar végvári rendszer kiépítésében
alaprajzi elrendezését tervezője a terep sajátosságainak rendelte alá.50 Ezzel indokolható a két vízre néző, megítélésem szerint csak félbástyának tekinthető védmű alkalmazása. Mindezek, a szintén meglehetősen szűk bástyaszámyak- kal együtt, egyértelműen a vár óolasz mivoltára utalnak. A XVI. századi magyar várépítészetben az egyetlen, falakon kívüli védmű, amely minden erősségnél megtalálható, a várárok. Ezt persze igyekeztek minél szélesebbre ásni. Győr esetében a pontos méreteket is ismeijük, ami ,,Jm Podn virvnndzwainzigg claffter, Vnnd Jn der hoch dreissig claffter weit, ...”.51 Egy ilyen nagyságú árokból hatalmas földmennyiséget termeltek ki, amelyet többnyire ugyan a bástyák felépítésére, olykor azonban vársík létesítésére használtak fel.52 A vársík (fr. glacis) kifejezés olasz megfelelője, a spalto, ugyan mindössze egyetlen helyen fordul elő az általam vizsgált forrásokban, ott azonban „spalto oder Contra scarpa” formában.53 A contrascarpa vársík értelemben történő használatára lehet következtetni több jelentésből is. Az ezekre vonatkozó forráshelyek a contrascarpa felmagasításáról, elegyengetéséről beszélnek, bár értelmezésük némileg bizonytalan.54 Ugyanakkor vársík az általam ismert alaprajzokon nem szerepel, csak az Egerről 1578-ban,55 Érsekújvárról 1583-ban készített sáncmetszeten.56 Kálló 1573. évi tervében bukkan fel először a fedett út, mindjárt teljes kiépítésében, bár csak egészen kis méretű fegyverterekkel.57 Külön érdekessége e tervnek az árokban a sarkokon elhelyezett ún. árokoldalvédek, caponniere-k, alkalmazása, amelyeket a forrás kazamataként említ.58 Fedett úttal találkozunk még az előbb említett egri és érsekújvári terveken is, de a kísérő szöveg hallgat róluk.59 A felsorolt külső védművek, bár jelzik az előrelépést, mégis csak a várak egy töredékénél jelentek meg. Ezeken kívül, a kutatások mai állása szerint, más külső védmű alkalmazására nincs példa. Pajzsgát sehol sem fordul elő, s a források még a tervek szintjén sem foglalkoztak ezzel. A külső védművek csekély számára ma még nehéz megfelelő magyarázatot adni, a krónikus pénzhiány azonban nyilvánvaló szerepet játszott ebben.60 Győr 1594. évi ostroma azonban jól példázza, hogy a kortársak is pontosan felmérték az elővédművek jelentőségét. Az ostromról szóló tudósításokban ugyanis többször hiányolják ezeket,61 továbbá megemlékeznek hevenyészett pótlásuk kísérleteiről.62 Az elővédművek hiányában a viszonylag magas (Győrnél pl. 10 m körüli)63 falak, főként pedig a tetejükön álló védők és lövegeik, kitűnő célpontot nyújtottak az ellenséges tüzérségnek. Az elmondottak alapján összességében megállapítható, a Pataki által meghatározott harmadik időszak sem elnevezésében, sem tartalmában nem állja meg helyét, mivel a magyar végvárrendszer kiépítése során az újolasz elveket csak csekély mértékben alkalmazták. Ezt igazolja az elővédművek, mint alapvető elemek, csekély számú előfordulása, a bástyák és a bástyaszámyak mére183
