Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Domokos György: Az olasz várépítészet és alkalmazása a magyar végvári rendszer kiépítésében
STUDIA AGRIENSIA 17, 1997 Domokos György AZ OLASZ VÁRÉPÍTÉSZET ÉS ALKALMAZÁSA A MAGYAR VÉGVÁRI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉBEN A magyarországi török hódítás Buda elestével kezdődő korszakát mintegy száz évvel megelőzően alapvető minőségi változás kezdődőt a tüzérség fejlődésében, majd ennek hatására a várépítészetben. Az átalakulásban döntő szerepet játszott VIII. Károly francia király 1494-95. évi, Itália elleni hadjárata.1 Ennek során a korábbiaknál sokkal mozgékonyabb, technikailag tökéletesebb francia ostromtüzérség2 gyors egymás utánban vette be a legerősebb itáliai várakat is.3 Erre a kihívásra válaszul a találékony olasz hadmérnökök - viszonylag rövid idő, néhány évtized alatt — egy újfajta várépítészeti eljárást fejlesztettek ki. Ennek korai változatát utóbb óolasz, a későbbit pedig újolasz rendszernek nevezték el. Az - összefoglaló nevén - olasz rendszer alapvető újítása a korábbi erődítési eljárásokkal szemben a kizárólag egyenes falszakaszok alkalmazása, amelyek megszüntették a holttereket, illetve az új, kiugró, ötszögű oldalazó védmű, a bástya építése, amely egyszerre biztosította a lövegek védett elhelyezését és szabad kilövését. Az olasz rendszerű erődöknél a védők az előterep minden pontját legalább két irányból kereszttűz alatt tudták tartani. Ez a rendszer, hibái ellenére, az 1530-as évek közepétől kezdődően Európa- szerte elterjedt.4 Pataki Vidor, amikor a magyarországi végvárrendszer kiépítésének XVI. századi időszakát három szakaszra osztotta, 1541-et követően a hevenyészett, a Haditanács megalakulása után 1556-tól az óolasz, a drinápolyi békével kezdődően, 1569-től pedig az újolasz építkezések korszakát különböztette meg.5 Beosztását az utókor várkutatói, mint pl. Gerő László, Marosi Endre is átvették, csekély módosításokkal.6 E hármas időrendi felosztás azonban, nézetem szerint, több szempontból is vitatható. Egyrészt az egyes szakaszok határait nem lehet egy adott évhez kötni, mivel az átfedések rendkívül nagyok. Másrészt problematikusnak érzem az első és a harmadik korszak megnevezését és az azok mögött meghúzódó tartalmat. Továbbá szerencsésebbnek tartanám a végvári rendszer létrejöttét, hangsúlyozottan építészeti szemszögből, egyetlen összefüggő fejlődési folyamatként értelmezni.7 Pataki a hevenyészett építkezések időszakán a központi irányítás nélkül, többnyire helyi erőkkel és gyakorta föld-fa szerkezettel folyó építkezéseket érti. Meghatározása helytálló abban az értelemben, hogy az olasz várépítészeti 179
