Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Öze Sándor: A vörösbor elterjedése a XVI. század közepi dél-dunántúli Nádasdy-uradalmakban

nálandó dézsma és egyéb királyi és egyházi haszonvételeket Nádasdy a saját exporttevékenységére fordította.3

„Miulta Zele uram Kanisán vagion, mindenféle dézma bejüvete, kimenete külön vagion az majorsáktul. Az zántalan malom, chak az chókai két kerék, kit az németek sémivé tetek vala, Zele uram ot létébe kegielmednek négi kerék malom zereztetet. Bizoni mék azelőt is jó volt volna kegielmednek, minden helien való dézmákat, eztendőnként, mind borát, kabonáját külön tétetni, és mekérteni híven, mit azoknak az árok tét, mert az boroknak, mit az kegielmed józákba árulok minden eztendőbe nagi ára volt. Ani zántalan majorsák, dézma, és malmok jövedelme és mind dézma, hegivám zőlők haznai fölöt meni soma pénzen kegielmed borokat vétetet azért ez nem sémit tezen, és mindezeknek terhét kik viselik, kegielmed élőt nilván vagion.”

A szőlő és bortermelés nagy hagyományokra tekint vissza az országnak ezen a területén. A középkorban jó minőségű fehérbort állítottak itt elő.

A 16. század közepére a bor felvásárlásának, amelyhez kényszerítő eszközöket is alkalmaztak, csak a hordó és pincehiány szabott határt.

Jól szervezett szállítással továbbították a hordókat Egervárra, ahol szintén lehetett nagyobb tárolóhely. Onnan hoztak üres hordót minden alkalommal, amelyben bort juttattak vissza. Jól képzett szállító személyzet „és bornemissza kísérők” vitték a bort, ennek ellenére azonban mire Sárvárra értek, gyakran félig üres vagy felvizezett hordók érkeztek meg. Hiába adták meg a pontos köböl és pint számot, és fejtették át rögtön megérkezés után.

A dézsmaborok szüret utáni beszedése is gondot okozott, ha a helyhiány vagy a szállító eszközök miatt későn vitték el azokat, a parasztok rendszeresen felvizezték. így, bár úgy látszik, a megrendelés és az exportigény kimeríthetetlen volt, a tárolási lehetőség határt szabott ennek.

Rossz termésű időkben a bor egyrészét kényszervétellel szerezték be. A dézsma és hegyvám borokon kívül csak Zalavár tartományban 100 hordóval vettek évente a környékről. A rendes járandóságot csak felmérték és kinnhagyták a parasztoknál.

Andrásfalvy a balkáni vörösbor-kultúra jellemző sajátosságait nyolc pontban foglalja össze:

1. Jellemző szőlőfajta a kadarka

2. Karó nélkül művelik

3. Rövidre, egy szemre metszenek

4. Kacában, vagy egyszerűen kádnak nevezett, de a kacához formában és terjedelemben hasonló edényben erjesztenek, a must a törkölyön marad, s az így nyert bort hosszabb-rövidebb ideig a törköllyel együtt letapasztják, fejtés nélkül fogyasztják

5. Borsajtó nincs, illetve ritka

6. Hordó nincs illetve kevés (csak később az árutermelés idejében)

142