Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században
Azt is látnunk kell, hogy — mint a bizottság is hangoztatta — az összeütközések és bizonyos dolgok elhanyagolásának jelentős része valóban a kapitány és az udvarbíró nem pontosan szabályozott hatásköréből származott. Ezért döntöttek úgy, hogy a két tisztséget összevonják. Garai Jakab, majd az őt követő Proskovszky János már mint kapitány és provizor működött Trencsén- ben. Mindketten a „capitaneus”, „praefectus” és a „provisor” tisztségét egyszerre töltötték be.48 A trencséni eset nem volt egyedülálló. Ugyanezen várvizsgáló bizottság jelentése szerint Trencsénen kívül Murányban és Sárosban is összevonják a két tisztséget.49 Az összevonások oka nem csupán a hatásköri összetűzésekben rejlik, hanem ezáltal az uralkodó jelentős összegeket is megtakaríthatott. Ilyen esetekben ugyanis csak egy tisztségviselőnek kellett fizetést adni, aki mindkét tisztséget egy számvevő vagy egy alvámagy segítségével el tudta látni. Ahogy ezt a várvizsgáló bizottság Sáros váránál meg is jegyezte: ,,... alázattal javasoljuk, hogy az az intézkedés mely némely várakban már gyakorlatban van, hogy ti. az udvarbíró és várnagy egyazon személy legyen, ebben a várban is léptessék életbe, mellé rendeltetvén ebben a várban is az alvámagy. Mert, hogy csekély nézetünket röviden előadjuk: azoknak a kellemetlenkedéseknek és veszekedéseknek mindjárt vége szakad, amelyek a tisztségek sokféleségéből szoktak keletkezni, azután meg a költség és kiadás is kevesbedik."50 Mint a fentiekből kiderül, a bevezetésben említett két várnál: Szigetváron és Egerben is egy kézbe vonják össze a két tisztséget. A Sugár István által említett 1579-ben bevezetett egri „új gazdálkodás irányítási rendszer” más várakban már korábban is megvolt. A kutatás célja a továbbiakban véleményem szerint csak az lehet, hogy fel kell térképezni a többi kamarai kezelésben lévő végvár várbirtokának gazdaságirányítási és adminisztrációs szervezetét. Ez alapján megállapítható lesz, hogy mennyire tendenciózus az itt leírt jelenség. JEGYZETEK 1 Sinkovics István: A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. Bp., 1933. 6-30. Kubinyi András: Főúri rezidenciák a középkor végén. In: Dunántúl településtörténete. VII. Falvak, városok, puszták a Dunántúlon XI-XIX. század. Szerk.: Somfai Balázs. Veszprém, 1989. (A továbbiakban: Kubinyi, 1989.) 87-93.; Uö\ A budai vár udvarbírói hivatala 1458-1541. In: Levéltári Közlemények 1964. 67-96.; Uő: Változások a középkor végi Magyarországon. Bp., 1993. 14-16. 2 A XVI. századi nagybirtok szerepére máig alapvető Szekfű Gyula összefoglalása: Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. III. köt. Bp., 1935. 168-218. A majorsági gazdálkodás terjedésére, földesurak bekapcsolódására a kereskedelembe ld.: Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Bp., 1958.; Pach Zsigmond Pál\ Nyugat-európai és magyarországi agrárfej133
