Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
R. Várkonyi Agnes: Hagyomány és korszerűség
nyiszor kilöktek a históriából, de hála a középszerűségnek más és más körben újra előkerül.” Az egyetemes és régióbeli fejlődés viszonya azóta is beható vizsgálatok tárgya. Az vitathatatlan, hogy Magyarország szegényebb volt és társadalmi berendezkedésében messze eltért a tengereken uralkodó országok viszonyaitól. Anglia, Hollandia, Franciaország, és a hadügyi forradalom első vizsgálati terepéül szolgáló Svédország viszonyait más anyagi, intézményi és talán életminőségbeli nagyságrend jellemezte. De éppen a történelmi fejlődés alternatív jellegéről folyó vizsgálatok és a XVI. századi Magyarország gazdasági adottságait rekonstruáló kutatások jelzik, hogy bizonyos összefüggésekben Tagá- nyinak igaza volt. A XIX. század végén tehát a magyar történettudománynak a maihoz képest elképzelhetetlenül kedvezőbb anyagi feltételeit, kutatási lehetőségeit és kutatói felkészültségét tekintve minden adottsága megvolt, hogy elkészítse a végvártörténetek kézikönyveit, országos és nemzetközi összefüggésekben rekonstruálja a végvárrendszert és meghatározza helyét az egyetemes történelemben. Előnyös, vagy hátrányos ez a hely? Nem ez a kérdés! Hanem, hogy tárgyszerű bizonyítékokkal, történetileg hitelesen megfogalmazást kapjon az a tény, hogy része volt Európa talán egyik legnagyobb kora újkori vállalkozásának. Ezzel szemben a romantikus felfogás került fölénybe, a történettudományt szinte maga alá teperte a napi pártpolitika. Ennek egyik, a korszerű vártörténeti kutatásokat is bénító mozzanatáról ugyancsak Szekfű beszélt: „Legutóbb még azt a szégyent is meg kellett érnünk, hogy „törökbarát” oldalról Kölcsey Himnuszából a török harcokat festő részleteknek kitörlését követelték anélkül, hogy ezen az abnormis dolgon nemzeti köreink valamiképp felháborodtak volna.” - Ahogy a magyar történelmet az egyetemes történelemből, úgy szakította ki a vártörténetet a múltszázadi romantika az országos és a közvetlen régió történelmének szerves összefüggéseiből, mesterséges elszigeteltségbe, bármely más nyelvre lefordíthatatlan fogalmak közé utalta. A várharcok hőseit szívesen lobogtatták évfordulók ünnepein a különböző pártállású szónokok. Gárdonyi regényének generációkon átívelő sikere mögött én látom a hiányt is, amit a tudomány nem tudott betölteni. Rengeteg részlet, adalék és kiváló részlettanulmány készült ugyan el, látott napvilágot, művészettörténészek, építészettörténészek, irodalomtörténészek, hadtörténészek tollából. Megtudtuk ezekből a végvárrendszer történetének részleteit. De az átfogó társadalom- és intézménytörténeti vizsgálatok elmaradtak és a végvárak nemzetközi értelemben korszerű történetét nem írta meg senki. Próbálkozásokban nem volt hiány, hogy ebből az áldatlan és méltatlan állapotból kiemeljék a magyarországi végvárrendszer történetének ügyét. Két ilyen kísérletre utalok röviden. Az egyik Takáts Sándor a másik Szekfű Gyula nevéhez fűződik. 11
