Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)
Hegyi Klára: Számítások a hódoltsági török várak haderejéről
várat: 1549-re a Duna túlpartján, a mai Párkány helyén felépített dzsigerdeleni palánkvárral kettős, a tizenöt éves háború idején a Szent Tamás-hegyen emelt Tepedelennel hármas várrá bővítette. Katonasága ugyan 1543 és 1613 között az egyharmadára olvad, az erődegyüttes a hódoltság egyik legnagyobb helyőrsége maradt. 1543-ban a hadvezetés gonddal összeállított, 3237 fős óriásőrséget rendelt a várba, amelyet mintaszerűen feltöltöttek.26 A legénységet 67 tiszt parancsnokolta, 316 altiszt alá osztva sorakoztak a tizedek, amelyek valóban tíz emberből álltak. A nagy létszámú gyalogos, tüzér és lovas alakulatok mellett iparosokról, vértkészítőkről, ácsokról, kovácsokról is gondoskodtak, lent a kikötőben a hajóépítők 41 fős alakulata dolgozott. Az Esztergomba rendelt mintaőrség egyetlen, nem lényegtelen ponton árulkodik sietségről. A hirtelen támadt nagy szükségben ott verbuváltak katonákat, ahol bőséges kínálat mutatkozott: a Magyarországon megszerzett első várak népes őrségeit jórészt balkániakból állították ki. Ez Esztergomon különösen érződik. A 3237 katona pontosan háromnegyed részét két gyengébb, kevésre becsült alakulat tette ki: a gyalogos azaboké, akik a várvédelem mellett a dunai hajóhadban is szolgáltak, és neveik tanúsága szerint 40%-ukban a Balkántól származó renegátot tisztelhetünk, és a lovas martalócoké, akik csaknem kizárólag keresztény rácokból álltak. Az indulás nehézségei, az ismeretlen terep és a balkániak magas aránya már az indulás évében szétzilálta Esztergom csodaőrségét. Az 1543. szeptember 30-ától december 27-éig tartó évnegyed zsoldfízetését megelőző szemle a legénységnek csak 60%-át találta a várban, és ez a hivatalosan szabadságon lévő katonákkal együtt is csak 62%-ot tett ki. Az erős dezertálás nem egyformán tizedelte meg a különböző alakulatokat. Míg a várőrségek oszlopai, az elit gyalogos müsztahfizok 90, a szintén megbecsült lovas fáriszok 83%-a marad meg a helyén, addig a jórészt balkániakból építkező alakulatok, köztük az iparosoké is, gyászos képet mutattak. A hajóépítő testületbe 28 keresztény rácot és 4 renegátot osztottak be: a szemle idején 19 rác és 2 renegát már mesze járt a vártól, a műhely 41 fős állományából csak tizenöten jelentkeztek a mustrán. (Érdekes apróság, hogy megszökött a vár két magyar kovácsa is; ők talán nem jó szántukból álltak a budai kincstár zsoldosai közé - a tényleges katonák között nem voltak magyarok -, és az első adandó alkalommal odéb- bálltak; talán a rácok tömeges szökése mögött is a kényszerítés munkált.) Az azaboknak alig több mint a fele (52%-a) tartott ki, a martalócok 58%-a maradt a helyén. Már a 38%-nyi betöltetlen álláshely is Esztergom induló őrségének villámgyors szétesését mutatja. Ha összeszámoljuk, hogy a betöltött helyek közül hányon ült már csereember, még rosszabb képet kapunk. A 62%-os jelenlét csak annak volt köszönhető, hogy 111 kilépett katona helyére a szemléig új 115
