Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 17. (Eger, 1997)

Csorba Csaba: Vár és város megváltozott kapcsolata a XVI-XVII. században (vázlatos áttekintés)

sének kezdetén a külvárosokat lebontották, s egy viszonylag szűk területet foglaltak bele az erődrendszerbe. A püspöki várban lévő püspöki palota lett a főkapitányi székhely. A polgárokat a katonaság az 1540/50-es évektől kezdte kiszorítani házaikból. 1567-ből egy felmérés ad számot a háztulajdonosokról. A későbbiekben a külvárosokban (Újváros, Sziget) is nő a katonai háztulajdonosok száma. A beszállásolás, katonai ellátás vonatkozásában folyamatosan kimutatható a katonák és polgárok ellentéte. A helyzetet motiválja a nemesek megjelenése a polgárok között.26 Izsépy Edit a váradi katonák és polgárok, Szántó Imre a zalai mezővárosok és a végvári katonaság viszonyát elemzi. 1654-ben az egerszegiek el akartak menekülni városukból, mivel a török adót a városban lakó katonák, hajdúk nem akarták fizetni, így az egész összeg a polgárokat terhelte.27 N. Kiss István a muraközi uradalom mezővárosai lakóinak katonai terheit mutatta ki.28

A török uralom alá került városokban a magyar polgárság mellé török katonaság költözött. A későbbiekben a polgárságon belül a magyarság részaránya egyre fogyott, helyükre balkáni szlávok, a nagyobb városokba (mint Budára) zsidók költöztek.29

Ha regionálisan vesszük vizsgálat alá a XVI-XVII. század erődített városait, akkor rendkívüli egyenetlenséget tapasztalunk a kutatottság fokában. Jó néhány városnak hiteles (léptékes) alaprajzát sem közölték eddig, nem is beszélve a terület kiszámításáról, a lakossági adatokról, a fennmaradt városi jegyzőkönyvek nagy hányada is mindmáig kiaknázatlan. A következőkben elsősorban a hadi építészeti újabb eredményekből szemelgetünk.

Nyugat-Dunántúl várait-városait legújabban Marosi Endre dolgozta fel monográfikusan hadtörténeti szempontból, számos vár-város alaprajzát, városképét közölve (beleértve az osztrák határvárakat-határvárosokat is). Pozsony, Győr, Magyaróvár, Kismarton, Körmend, Várasd rendelkezett olasz bástyákkal, Németújvár, Kőszeg, Ruszt, Sopron, Szalónak, Feketeváros, Szombathely középkori tornyos védőművei elavultnak számítottak. Osztrák területen Bruck, Hainburg, Hartberg (Steiermark) védőművei is középkoriak. Bécsújhely középkori falait egy újabb olaszbástyás övvel erősítették meg.30

A Duna-menti hadiutat védő török erődítményekről mind Evlia Cselebinek, mind Ottendorf Henriknek köszönhetően meglehetősen sokat tudunk, sőt ismerjük vázlatos helyszínrajzukat is. A török várak (palánkok) mellett általában a várost is erődítmény védte, többnyire fa-föld fal és árok (Dunapentele, Dunaföldvár, Szekszárd, Mohács, stb.). A legjelentősebb város Eszék, amelyet kőfalak öveztek. Lakói csaknem mind törökök, csakúgy, mint Zimonyban, Belgrádról és Temesvárról is ebből a forrásból kaphatunk részletes képet.31

A Felvidék tekintetében hasznos adatokat tartalmaznak az újabb szlovák képes monográfiák, amelyek a városi látképeket ill. a műemlékileg védett városmagokat mutatják be.32

100