Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

II. Száműzetésben (1596-1687) - 4. Visszatérés Egerbe

pöknek adózott. Mivel a város nem tudta az ellenkezőt bizonyítani, a császár egy év múlva visszaadta Egert a püspök birtokába. 1695-ben Fenesy magához rendelte Eger magisztrátusának képviselőit Kassára, s ott megkötötte velük az ún. Fenesy-féle egyezményt (transactio), amelynek értelmében az egriek lemondanak a szabad királyi városi cím használatáról néhány privilégium fejében. Noha a későbbiekben időről-időre - az egyezmény ellenére is - kiéleződött a püspök-földesúr és a jogaiért perlekedő város ellentéte, Eger megmaradt ebben a kötelékben egészen 1854-ig.87

A város helytörténeti kutatói olykor némileg elítélő hangsúllyal említik, hogy Fenesy püspök még csak meg sem kísérelte székhelyének visszaköltöz- tetését a városba, holott a török hódoltság megszűnte után ez lett volna a természetes. Valóban úgy tűnik, Fenesy nem kívánta vállalni azt a kemény munkát, amelyet székhelyének visszatelepítése jelentett volna. Lehet azonban, hogy ebben volt némi igaza, hiszen a Kassán már kialakult, viszonylagos nyugalmat kellett volna felcserélnie az újonan történő berendezkedés viszontagságaival és bizonytalanságaival.

A halála után kinevezett új püspök, Telekesy István volt az, aki nem riadt vissza a nehézségektől. Kinevezése után négy hónappal, 1699. október 28-án már nem csupán látogatóba, hanem a végleges letelepedés eltökélt szándékával érkezett meg székvárosába. Erről azonban érdemes Sugár István szavait idéznünk. Valós helyzetfestése szerint itt a püspököt „nyomorúságos helyzet fogadta. A rezidenciájául kijelölt épület lakhatatlan volt, úgyhogy kezdetben a jezsuitáknál húzta meg magát. Számottevő jövedelme pillanatnyilag nem volt, mert a püspöki jószágok és javadalmak idegen kézben, világiaknak és a Kamarának hajtottak hasznot. Telekesy István saját pénzén, szinte a nulla pontról indította el az egri egyházmegye újjászervezését”.88

Ez valóban így volt, s ezzel új felfogás jelent meg, új korszak s új évszázad kezdődött el az egri egyházmegye immár hét évszázados történelmében. Olyan korszak, amelyben a szellem emberei egyre gyakrabban jutottak szóhoz, s az építészek és szobrászok, tanult mesteremberek, művészek és tudósok, írók és költők, könyvek és nyomdák jóval nagyobb szerepet kaptak, mint a korábbi viszontagságos évtizedekben.

87 LÖFFLER Erzsébet: Eger város jogi helyzete a török kiűzésétől 1854-ig. In: Agria XVIII, Eger, 1981.

88 SUGÁR, 372.

41