Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.8. Egerből Esztergomba
Az egri minorita rendház gvárdiánja, Jakabfalvy Román (1721-1777) hét strófás költeménnyel köszöntötte a kinevezést, s egyben búcsúztatta is a távozó püspököt.185 A rend História Domusa szerint a szerzeményt „kellemes nótája” miatt Egerben és a környéken széliében énekelték, s ennek a bejegyzésnek az igazát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy számos későbbi kéziratos énekeskönyvben fordul elő a szöveg. Az első strófákban a távozás okozta „bánat” és „siralom” motívumai dominálnak: 1. Egri megye vagyon mért sírj, Nincs mód benne, hogy bánattal bírj, Énekeket, bús verseket könyveiddel írj, Ily herceget, ki tégedet kedvelt, így késírj. 2. Agságokat egri bölcs músák, Bal sorsokat immár sirassák, Zokogjanak, bánkódjanak tárkányi nymphák, Hadd mullyanak s ne szóllyanak lantok és hárphák. 3. Barkóczy volt Egernek fénye, És választott jeles edénye, De már elmúlt, gyászban borult népünk reménye, mert meg toldult s reánk fordult bánat örvénye. A következő strófa arra utal, hogy már éppen tizenötödször fordul elő, hogy az egri püspök tölti be az esztergomi érseki méltóságot, s ez az állítás meg is felel a valóságnak. Majd a püspök távozása feletti sajnálkozást felváltja a bizakodás megfogalmazása, eszerint Eger neki továbbra is „lészen kedvében”: 6. Azért hertzeg hozzád járulunk, Hív egriek néked hódolunk, Téged kéván szivünk, nyilván térdre borulunk, Ne hagy árván, kérünk sírván, s áldást koldulunk. 7. Tőlünk noha Esztergomba mégy, De mostoha hozzánk ott se légy, Szeress minket és bennünket magadévá tégy, Sok üdőket, esztendőket azért mennyből végy. A nagyhatalmú mecénás további jóindulatának biztosítása, a távozás feletti panasz és az új méltóság elnyeréséhez kapcsolódó jókívánatok együttesen 185 EFL, História Domus, 1761. szept. 11. Continuatio Diarii Ven. Conventus Agriensis ad S. Antonium de Padua Ordinis Minorum S. Francisci Conventualium. Jelzet nélkül. A teljes szöveg kiadva: Archívum (A Heves m. Levéltár Közleményei), Eger, 1973, 43-44. 82