Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 2. Barkóczy Ferenc és írói köre (1745-1761) - 2.3. Katolikus hitvédelem
A vers további része is követeli „hajdan erkölcsünk” visszaadását és „Hazánk Szabadságát”, ezzel nyilván a nemesi adómentességre célozva. Mindez a rendi ellenállás hangja, ugyanaz, amit a Vexatio is megszólaltat. A röpirat lengyel példája és az Orczy-versekben hangot kapott lengyel érdeklődés (Két nagyságos elmének költeményes szüleményei. Pozsony, 1789) nyilván azonos tőről fakad, mivel a magyar nemesi írókat élénken foglalkoztatták a Lengyel- ország felosztásához vezető események.145 Barkóczy és Bécs ellentétének másik területe volt a cenzurajog, amelynek állami kézbe vételére Pichler György udvari tanácsos dolgozott ki tervezetet.146 Ebben az ügyben ugyancsak Richwaldszky tiltakozott a prímás nevében, de már hiába, az egyházfő halálával kicsúszott a klérus kezéből a cenzurajog egyeduralma. Az a tény, hogy Barkóczy szembeszállt Kollár és Pichler elképzeléseivel, azt jelzi, hogy a prímás a rendi és az egyházi érdekek védelmezője maradt akkor, amikor ez már nem volt összeegyeztethető a bécsi abszolutisztikus törekvésekkel. 2.3. Katolikus hitvédelem A rendi politika mellett a katolikus hitvédelem és a kései barokk devóció a Barkóczy körül csoportosuló szerzők tevékenységének másik jellemző vonása. A püspök mellett dolgozó teológiai szerzők közül kiemelkedik Gusztinyi János (1718-1777) kanonok, egri szemináriumi prefektus, majd nyitrai püspök, Richwaldszky társa az új tanterv kidolgozásában. Gusztinyi fő műve az Üdvösség mannája (Eger, 1759) című terjedelmes hitvédelmi szintézis, amelynek ajánlása Barkóczynak, a teológiai iskola alapítójának szól, akinek „magyar nyelven ritkán hallott, teljes, fontos, ékes szóllását” emeli ki a szerző, valamint az egyházmegyében végzett oktató és szervező munkáját méltatja. Joggal nevezte Gusztinyi művét Bán Imre a katolikus apologetika fegyvertárának,147 mivel a 850 lapnyi , nagyalakú könyv minden — a korábbi hitvitákban már szereplő - érvet felvonultat annak érdekében, hogy Helmeczi Komoróczi István (1670-1753) református prédikátor egyik munkájának (.Igazság paizsa. Utrecht, 1741) tételeit cáfolja.148 A fő téma az Oltáriszentség, 145 BÍRÓ Ferenc: „Hívság látásakor."(Bessenyei indulása, II.). ItK, 1971, 529. 146 DONATH Regina: A könyvcenzúra az. állam kezében. Mária Terézia és Barkóczy prímás. MKSz, 1967, 45; Uő. Újabb adatok a Mária Terézia kori cenzúra történetéhez., uo. 1970, 173; SASHEGYI Oszkár: Német felvilágosodás és magyar cenzúra 1800-1830, Budapest, 1938, 7. és Uő. Zensur und Geistesfreiheit unter Joseph II. Beitrag zur Kulturgeschichte der Habsburgischen Länder. In: Studia Historica, 1958, 15. 147 BAN Imre: Megjegyzések a kézikönyv XVIII. századi fejezetéhez. ItK, 1966, 176. 148 A Melianus Gnatereth álnéven kiadott műről vö. RÉVÉSZ Imre, MKSz, 1937. A református szerzőnek ez a műve Bonárd Pál 1735-ben Kassán kiadott írásával polemizál. KOSÁRY, 86. 61
