Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
II. Száműzetésben (1596-1687) - 4. Visszatérés Egerbe
4. Visszatérés Egerbe 1687. december 17-én végétért Eger 91 éves török hódoltságának időszaka: Rusztem pasa végre belátta a további ellenállás kilátástalanságát, s - embereinek szabad elvonulását kialkudva - átadta a várat a császári csapatoknak. A Giovanni Doria és Antonio Caraffa tábornokok által vezetett katonasággal egyidejűleg érkezett a városba a felső-magyarországi kamarai adminisztrátor, báró Fischer Mihály, aki leltár szerint átvette a várat, a város épületeiről pedig pontos listát készített.85 Eszerint 810 lakóház állott ekkor Egerben, nagyrészt lakatlanul, s részben romos állapotban. Az ostromzár idején még a környék is elnéptelenedett, így az összkép meglehetősen sivár látvány lehetett. Az állami szervek után a püspök és a káptalan is bejelentette igényét a visszaszerzett területet illetően. 1688. március 21-én érkezett meg a városba Fenesy György püspök, hogy megtekintse főpapi székhelyét s felmérje az újonan megnyíló lehetőségeket. Noha Fischer báró a várbeli palotát átengedte volna számára, a püspök még nem kívánt élni az ajánlattal, nyilván nem tartotta a körülményeket alkalmasaknak arra, hogy rezidenciáját ott rendezze be. Ehelyett a városban (a mai érseki palota helyén) választott magának telket és házat, de azokat sem foglalta el, hanem visszatért Kassára s továbbra is onnan intézte az egyházmegye ügyeit egészen haláláig (1699. márc. 4.).86 Ha a püspök nem is, de a káptalan megkezdte berendezkedését a városban. A kanonokok 16 házat kaptak meg a Káptalan-soron (a mai Knézich utcában), amelynek a vár felé eső végén állott a Kethuda-mecset: ez lett a káptalani székesegyház addig, amíg a várbeli templom újjá nem épül. 1690-ben négy kanonok lakott Egerben, a többiek még nem látták elérkezettnek az időt a visszatelepülésre, egyelőre Kassán a megszokott környezet több biztonságot ígért számukra. A püspököt egyelőre még a felszabadult város közjogi helyzetének tisztázása kötötte le. 1688-ban ugyanis I. Lipót resolutio-ja a szabad királyi városok közé sorolta Egert, így a város mentesülhetett volna a püspöki-földesúri fennhatóság alól. Fenesy azonban sérelmezte az eljárást, s 1693-ban emlékiratot nyújtott be a bécsi Udvari Kancelláriához, amelyben bizonyította, hogy Eger az egyházmegye birtokviszonyait rögzítő középkori okmánygyűjtemény (Liber Sancti Johannis) szerint mindig is a püspökség birtoka volt, s a püs85 SUGÁR István: Heves megye és Eger visszafoglalása a törököktől. Eger, 1987, 284, valamint uő: Eger város összeírása 1690-ben. In: Archívum 3, 65-72. Ez utóbbi a Neoaquistica Commissio számára készült, s a belvárosban 467 épületet s még 80 elhagyott házat (domus desolata) tart számon. A két összeírás közötti különbség valószínűleg abból adódik, hogy az utóbbi nem vette számba a romos épületeket, amelyeket 1688-1690 között részben bizonyára lebontottak. Vö. még HMM I, 111. 86 NAGY, i.m. 164. 40
