Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)

I. Rómából Egerbe - 2. A barokk Róma fényei

nevelés terén. Jellemző adat, hogy az elöljáróknak olykor már a túlzásba vitt énekkultusz ellen kellett szót emelniök, mivel a tanulást és pihenést egyaránt zavarták a kollégiumban folyó állandó énekpróbák, s azoknak időpontját szabályozni kellett34. Mindezeket figyelembe véve viszont érthető lesz, miért szorgalmazza több egri püspök is a katolikus énekkultusz fejlesztését, s miért kap majd az iskolai színjátszás is oly nagy teret az egri főpapok nevelési-oktatási programjaiban, az újjászerveződő egyházmegyék vallásos életében.

Míg Róma történetében a 16. század a reneszánsz, a 17. pedig a barokk kora, addig a 18. századot az újabb várostörténeti monográfia az „ancien regime” időszakának nevezi.35 A francia történelemből kölcsönzött fogalom Rómára alkalmazását az indokolja, hogy a város társadalmát ekkor ugyanazok a vonások jellemezték, amelyek a forradalom előtti Franciaországot: abszolutizmus, patemalizmus, privilégiumok rendszere. Noha a pápai udvar az új évszázadban mindinkább szembekerült a nyugat-európai felvilágosodás eszméivel, a kultúra, a művészet és a tudomány terén jelentékeny szerepe, kisugárzó ereje elvitathatatlan. A legfényesebb időszak XIV. Benedek pápaságának ideje (1740- 1758) volt, amikor igazi tudós főpap került Szent Péter trónjára. O felismerte a kor kívánalmait és elvárásait, bőkezűen támogatta a tudományokat, fejlesztette a vatikáni könyvtárat, a teológiai ellenfelekkel szemben pedig nem a kiátkozást, hanem a párbeszédet, az eszmecserét tartotta méltányos fegyvernek.36

A barokk eszményektől távolodó, 18. századi Róma szellemi élete bőségesen kínált újabb tapasztalatokat, eszméket és szellemi impulzusokat az ott tanuló teológushallgatóknak. A felvilágosodás századának Rómájában még egyfelől továbbélt a poszttridentinus katolicizmus szelleme, másfelől viszont egyre erősebbek lettek a megújulási törekvések vallási, eszmei és művészi téren egyaránt. A város szellemi életének nyugalma csak látszat volt. Angliában és Franciaországban természetesen látványosabbak voltak a felvilágosodás megnyilvánulási formái, Rómában viszont a felszín alatt gyülemlettek fel az új eszmék okozta feszültségek. Főként az egyházon belüli reformmozgalom, a janzenizmus okozta az izgalmakat, s Róma sajátos helyzetbe került: szembe kellett szállnia a francia püspöki karral is, de saját körein belül sem volt egyértelmű az új tanok megítélése.

Cornelius Jansen lőweni teológus kegyelemtani műve (Augustinus seu doctri- na Sancti Augustini. 1640) Rómában is hatott, ott is kiadták, rövidesen azonban VIII. Orbán pápa indexére került s ezzel egy évszázados polémia indult el. Egy

34 Uő: The influence of the German College in Rome on music in german-speaking countries during the 16th and 17th Centuries. In: Analecta musicologia VII, 1969, 10.

35 GROSS, Hanns: Rome in the Age of Enlightenment. The post-Tridentine syndrome and the ancien regime. Cambridge, 1990, 7.

36 F. MONTARINI: Il Cardinale Lambertini fra la leggenda e la storia. Milano, 1943; F. VENTURI: Settecento riformatore. vol.I, Torino, 1969, 100.

19