Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.6. írók Eszterházy környezetében
az Európa-szerte népszerű „heroikus román” Egerben megjelent (Barklájus Jánosnak Argenisse... . Eger, 1792). Röviddel a szerző halála után, özvegye adatta ki a könyvet, amelyről az olvasónak szóló dedikáció hangoztatja, hogy az „egész könyv merő költemény és mese”, noha minden nemzet szinte „törvényként és históriaként” fogadta a benne leírottakat. A magyar regény kialakulásának kezdeti, igen fontos fázisa ez, a história és a „költött román” elválásának időszaka, a regényműfaj hazai elfogadtatásának ideje.258 Ebben a folyamatban pedig az egri nyomda s az egri püspöki mecenatúra jelentékeny szerepet vitt, mivel az idetartozó kiadványok (a Barkóczy-patronálta Fenelon- adaptáció, Patay Pancsatatra-magyarítása s a magyar Argenis) határozott fejlődési irányt rajzolnak ki s ugyanakkor a műfaj állandó egri jelenlétéről tanúskodnak. Eszterházynak a világi témájú szépprózai művek iránti valamelyes fogékonyságáról beszélni már csak azért sem túlzás, mert ez magának Kazinczy Ferencnek is feltűnt egri látogatása alkalmával. 1789. október 22-ei útibeszámolójában előbb a püspökkel való találkozását írja le, majd a Szaitz Leóval folytatott beszélgetéséről számol be. Benyomásainak mintegy összegzéseként fogalmazza meg, hogy a „püspöknek bölcsessége” a könyvkiadásban is megnyilvánul, ugyanis Szaitz „munkáját nem gátolja ugyan, de Egerben nem nyomtatja; holott másoknak írásait, amilyen példák az indusok bölcsessége (profanus mind maga a könyv, mind a fordító), tulajdon műhelyéből s tulajdon költségeivel bocsátotta ki”.259 Eszterházynak a protestánsokhoz fűződő viszonyát illetően a szakirodalom egy része meglehetősen intoleráns magatartásról beszél, Kosáry Domokos például a püspök „közismerten türelmetlen katolicizmusát” emlegeti. Ezzel szemben érdemes idézni a közismerten református Kazinczy nak, a jozefinista iskolapolitika hívének benyomásait, amelyeket személyes látogatása alkalmával alakított ki az egri főpap nézeteivel kapcsolatban. Említett beszámolójában írja: „Őexcellenciája, a püspök kegyes leereszkedéssel fogadott. Vidám volt az egész ebéd felett s fölélesztette azokat, akik az iránta való tisztelet miatt némán ültek. Ha te is azt hiszed, amit némely protestánsok mondanak, hogy intoleráns, hogy üldöz, nagyon csalatkozol. Sőt inkább semmit sem óhajt annyira, mint a nyúgodalmas egyességet; hanem, hogy minden cselekedeteiben a hierarchia tekintete s hatalma van szemei előtt. Különben a protestánsokat mind udvarában, mind azon kívül oly kegyességgel fogadja, mint258 SZAJBÉLY Mihály: Regényelméleti gondolatok a XVIII. század második felének magyar irodalmában. ItK, 1982, 7. 259 KAZINCZY Ferenc: Versek műfordítások széppróza, tanulmányok. Sajtó alá rend. SZAUDER Mária. Budapest, 1979, 559. 122
